Wass Albert

 

Jó lenne így...

 

 Bárkába szállni, nagyba feketébe,

úgy evezni ki a messzeségbe.

Sohanem látott part felé sietve

kikötni egy névtelen szigetre.

Lenni megbékélt önmagunknak árva,

nevétől fosztott Nemo-kapitánya.

Hullám felett, sziklába vájni házat,

gyökereket enni és csigákat.

Életet élni egymást nézve,

megcsöndesülve, megigézve.

Hegyre futni, ha jönnek mások:

babonás régi látomások.

Keresztet építeni, szörnyű-szépet,

homokba írni végtelen meséket.

Ha messziről jött honvágyak gyötörnek:

múlását lesni csendnek és időnek.

S amikor halkan közelit az óra,

befeküdni egy ringó koporsóba,

zöld vizeken sötétkék égre nézve:

így suhanni ki a semmiségbe.