Paul Verlaine:

A HOLD A FÁK KÖZT

A hold a fák közt
szikrázva süt,
gally moccan, ág zörg
és mindenütt
hangok remegnek ...

Óh, hogy szeretlek.

A tó sötéten
őrzi hideg
tükrén az ében-
árnyu füzet,
szél jaja rezzen ...

Álmodj, szerelmem.

Maga a kék menny
ereszkedik
a csillagfényben,
mely gyöngyeit
szikrázva szórja ...

Isteni óra.