RnD Creative Commons License 2021.01.05 -3 6 759

Kisvárda—Fehérvár: 21-22 (9-12)

 

 

Három hónap és hat nap után játszott újra bajnoki meccset a Fehérvár, és most debütált a csapat új edzője, Józsa Krisztián, akinek a szeptember végén lemondott Deli Rita utódjaként majdnem száz napig kellett várnia arra h új posztján bemutatkozhasson. Az Alba igazi meglepetéssel állt elő ebből az alkalomból: már a meccs elején nyitott védekezéssel várták a kisvárdai támadókat, zavaróban a majdnem kétméteres Gerháth Kincsővel. Kincsőt ezen a poszton még sosem láttam védekezni, de ügyesen megoldotta a feladatát, ráadásul mögötte a vonalon Töpfner Alexandra—Bardi Fruzsi—Boldizsár Bianka—Triscsuk Kriszta—Szarka Adrienn is igencsak összeszokottan mozgott, megfelelő ütemben és jókor zártak össze, látszott h ezt a védekezést az Alba ősszel nagyon jól begyakorolta. (Szeptember végén a NEKA ugyanilyen nyitott védekezéssel aprította miszlikbe őket, még az is lehet h onnét jött az ötlet….)

 

Ezzel egyben meg is ölték a Kisvárda támadójátékát, ami jórészt Szabó Nina pontosan helyezett passzaira épül (középről jobbra—balra—előre), de most ezekre - a tíz méterre kilépő Kincső mellett - nem volt lehetőség. Bal és jobboldalon átlövők játszanak a hazaiaknál (Siska, Mihálffy, Karnik), őket a távoli zónából Bakó Botond már amúgy sem engedi kapura lőni, ezért igyekeztek befutni középre és onnét átlőni a falat, de ezek vagy faultos lövések lettek vagy nem volt bennük elég erő (Siska első próbálkozását a fehérvári kapus például két kézzel egyszerűen lekapta a levegőből és kész [a három kisvárdai irányító összesített lövőstatja ezen a meccsen 4/12, nehezen hihető h ne lennének ennél sokkal többre képesek……]) A sikeres nyitott védekezés előbb-utóbb könnyű gólokra ad lehetőséget, ez most is így történt és a Fehérvár húsz perc után két- majd három góllal is el tudott menni (7-10>8-11>9-12 a félidőben). A hazaiak teljes elbizonytalanodását jól mutatja h a vendégek emberhátrányban fordítottak, amit Afentaler két nagyon jó asszisztjával 2-0-ra hoztak le (7-6>7-8 a 19. percben) és utána  már náluk volt az előny a szünetig.

 

Ekkor a Kisvárda egyetlen reménye az lehetett h az ellenfél mégsem bírja ötven percen át a zavaró védekezést, és előbb-utóbb visszaáll hatosfalra. Erre volt is esély, figyelembe véve h Kincsőt az első félidőben kétszer is kiállították és egy harmadikat aligha kockáztatott volna meg az Alba. De mindjárt a második játékrész elején váratlan fordulat történt: ballövőbe Triscsuk helyett beállt Utasi Linda. Tőle szeptemberben fantasztikus dolgokat láttunk, és most, három hónap után a fiatal játékosok közül igazából neki volt csak veszíteni valója. Ezért vagy másért, de rá nem jellemző módon kicsit lámpalázasan kezdett, ráadásul mindjárt az első kisvárdai támadásnál védekezésben sakk-matt helyzetbe került: két játékost kellett volna a hatosnál levédekeznie, ami 5:1-nél reménytelen feladat. Utána azonnal megindult előre gólt lőni: belemenés. Ezt a két hibát aztán minél előbb jóvá akarta tenni és a következő percekben megpróbált mindent: átlövést középről, passzt a beállósnak, asszisztot balszélre és a végén egy kompletten végigvitt betörést balkettőben – szeptemberben négy ilyen akcióból három sikerült neki, most egy sem. Ráadásul a Kisvárda közben egyre-másra lőtte a gólokat, négy perc alatt összesen négyet, átvették a vezetést (13-12 35. perc), időt kellett kérni és aztán Utasi Linda már nem jött vissza. Ez a balszerencsés „szezonkezdés” reméljük csak múló emlék lesz egy-két hét múlva…

 

Ezt követően húsz percen át küzdelmes, hektikus játékot láttunk a pályán, rengeteg ide-oda rohangálással, kevés góllal és mindkét oldalon egyre jobb kapusteljesítménnyel (szinte az egyetlen poszt volt ahol a második félidőben nem romlott, inkább javult a színvonal). Negyedórával a vége előtt az Alba feladta a zavaró védekezést, Kincső eltűnt a pályáról (támadásban ezen a meccsen egy percig nem volt fent), de a Kisvárdán már ez sem segített. Felállt fal ellen ugyanúgy nem tudtak helyzetbe kerülni (leginkább a beállót akarták megjátszani, de ez is csak ritkán sikerült).

 

A Fehérvár valamivel jobban bírta a végjátékot, védekezésben legalábbis, ráadásul négy perccel a vége előtt Triscsuk megrázta magát és egymás után két klassz gólt is lőtt: mindkettőt betörésből, az elsőt középről, a másikat kisebb felkanyarodás után jobbkettőből. Ezután a hazai csapat elcserélte magát, heten voltak a pályán, Bakó Botond valósággal tombolt a kispadnál – „…hát mit mondtam nektek…ott volt a kapus, te…megmondtam hogy figyeljünk..” – de hát nem figyeltek, Bouti Fruzsi két percet kapott és a labda is visszakerült a Fehérvárhoz (20-21 58. perc) „Passzívig, passzívig …” kiabálta mindenki a fehérvári kispadról, de ebből sem lett semmi, mert Afentáler Sára hamar észrevette a jobbszélen teljesen üresen álló szélsőt és középről visszaforgásból szuper labdát adott neki ziccerbe, amit Töpfner aztán a kapusba lőtt. Így nagyjából két perccel a meccs vége előtt, 20-21-nél ismét a Kisvárda támadhatott (emberhátrányban, de mégsem, mert lehozták a kapusukat). Szabó Nina középen passzolgatott a jobbátlövő Habánkovával: utóbbi az egész meccsen bizonytalannak tűnt, de középen a hatoson ekkor már öt fehérvári védő vigyázott a két várdai játékosra, így Ninának nem nagyon volt más választása, vissza kellett adnia Habánkovának a labdát, aki elejtette….egy méterrel arrébb, középen Boldizsár Bianka felvette, indította vele Háfra Lucát aki már a másik térfélen kapta és azt kilenc méterről az üres kapuba dobta. Ezzel egyben meg is nyerte a meccset az Albának, mert már csak egy perc maradt hátra (20-22).

 

A következő támadást Szabó Nina középről egy hosszú passzal szuperül kijátszotta jobbszélre, a jv-k befújták a hetest, az előző akció hősét Háfra Lucát kiállították (de ezt ő gondolom aligha bánta). A hetest Nina belőtte, fél perc volt hátra, a hazaiak kijöttek emberfogásra, Afentaler egy idő után megindult jobboldalról előre középre, faultolták és ezzel gyakorlatilag vége lett a meccsnek, a Fehérváré lett a két pont, megérdemelten (21-22). Bakó Botond utóbb azt mondta csapata „túlizgulta a játékot” és a mérkőzés „összes fordulópontjába belehibázott”: ez elképzelhető, de a tanácstalanság oka az ellenfél nyitott védekezése lehetett, amire a Kisvárdának nem volt ellenszere.