RnD Creative Commons License 2021.01.05 -8 8 751

Írtam a múlt heti bajnoki fordulóról kicsit részletesebben. (Videók is lesznek...)

 

 

Érd—Vác: 30-34 (16-14)

 

Az első érdi támadást Walfisch fejezte volna be középen, de a védőkbe ütközve inkább leadta a labdát húzásra balszélre, onnét Fekete Bozsana visszapasszolta a hatosra a beállónak, aki aztán gólt is lőtt. (Az ilyen második/harmadik szándékból befejezett akciók gyakran előfordulnak az Érd játékában, Horváth Roland csapatai szinte mindig nagyon jók elöl a  kombinatív játékban…) Nem sokkal később, a negyedik percben történt a mérkőzést befolyásoló talán legfontosabb esemény: a középen teljes lendületből befelé induló LR labdás keze találkozott a védekező Walfisch Merci jobb könyökével, az érdi játékost ezután néhány percig a kispadon ápolták. Hamarosan visszaállt, de befáslizott karral, és utána a lövőkeze az egész meccsen nem volt már az igazi (valószínűleg ezért nem lőtt Merci egy gólt sem mezőnyből ezen az amúgy igazi gólparádét hozó mérkőzésen).

 

Az érdiek így is hamar jelentős előnyre tettek szert, a nyolcadik percben 6-1-nél a váciak időt kértek, majd alig tíz perccel később 10-4-nél ismét. A  tíz gólból nyolcat ráadásul felállt védekezés ellen sikerült elérni, igencsak változatos akciókból, míg a váciak ugyanennyi idő alatt két gólra voltak csak képesek felállt falnál (mondjuk ehhez hozzájárult Kácsor Gréta négy elrontott lövése is az első tíz percben). Ha taktikával nem megy, akkor erőből inkább meg lehet oldani az érdi védők jelentette problémát, gondolhatta Szilágyi Zoltán: beküldte beállónak Szabó Laurát (valószínű volt h sérült jobb könyökével Walfisch őt nem fogja tudni olyan könnyedén ide-oda tologatni…) és Hámori Koniról is hamar kiderült hogy ha elölről egy-az-egyben indul meg Szabó Kitti felé, akkor utóbbinak nem sok esélye marad őt megállítani. Két kiállítást is kapott az Érd, ez sem jött jókor, a második kétpercet 0-3-ra elveszítették, és ezután a sokgólos előnyt már nem is sikerült visszaállítani (13-8>13-11). (Emberhátrányban a legjobb játékosuk, Paróczy Saci beállóként nem volt fent támadásban, és ezt igencsak megérezték…)

 

Ezen a meccsen lépett először pályára majdnem egy év után Kopecz Barbara, méghozzá átlövőként, az első félidőben jobboldalon, aztán baloldalon (védekezésben végig cserélték). Dinamikában észrevehetően lassabb volt a többieknél, legalábbis amíg meg nem indult váratlanul, mert olyankor aztán semmi gond nem volt a sebességével. (A második félidő végén négy váci védő között lőtt hét méterről gólt lendületből, ami azért nem akármi. De mind a négy gólja szépségdíjas lehetne.) Ennek ellenére a játéka az első félidőben érthetetlennek és taktikailag kevéssé átgondoltnak tűnt, legalábbis nekem. Kezdjük azzal h a jobblövő posztot köztudomásúan utálja, és ha védekezésben sincs fent, akkor a labdaszerzésekből is kimarad, nem tudja a többieket indítani etc. Half the fun is gone mondanák erre az angolok. OK, ez még magyarázható azzal hogy a kispadhoz közeli oldalra akarták beállítani és egyébként is kímélték őt ezen az első meccsen a hosszú rehab után. De azt már végképp nem értettem hogy jobboldalra miért nem volt egy figura sem kijátszva az első félidőben és meg sem próbálták őt helyzetbe hozni. (Mód Noémi – őt ma nem nevezték – ugyanitt szeptemberben rengeteg labdát kapott.) Az teljesen nyilvánvaló volt hogy Kopecz Barbi nem fogja Kácsor Grétát egymaga le-egy-egyezni, így aztán jobboldalon bele kellett törődnie a szinte teljes inaktivitásba. Ez egyben azzal is járt hogy az első játékrészben a jobbszél is meghalt, passzok oda sem mentek le, és az Érd úgy tudott öt-hat góllal elhúzni az Váctól hogy végig féloldalas maradt támadásban.

 

Ha valaki gólt akart lőni, középről vagy baloldalon próbálkozott, még az irányítóba (!) rövid időre becserélt Mézes Laura is középen alakított ki magának betörésből helyzeteket és lőtt abból két gólt (bár az egyiket a jv-k nem adták meg, mondván már előtte szabaddobást fújtak...)  Kopecz Barbi a szünet után ballövőben aztán valamivel aktívabb lett, de egyelőre passzokban sokkal gyorsabb mint lábbal, ezért talán célszerűbb lett volna őt irányítóban játszatni, nem átlövőben. Talán majd legközelebb.

 

A második félidőben hamar elfogyott az Érd kétgólos előnye, a Vác tíz perc után átvette a vezetést (21-22 41. perc) bár még további tíz perc kellett ahhoz h az Érdet biztosan maguk mögött tudják (25-28 50. perc). Védekezésben fáradt el először a hazai csapat, balkettőben Sztankovics Réka egészen gyengén teljesített, ami azért is érthetetlen mert ő elvileg „friss erőként”  csak védekezni jött be a szünet után, korábban pályán sem volt. (Mondjuk most sem sokáig, mert tíz perc alatt kétszer is kiállították.) Landi Gabi védekezése szintén nem volt az igazi, őt nem állították ki, bár Szilágyi Zoltán szerint kellett volna, de amikor ezt szóvá tette, ő kapott sárga lapot. Walfischt egyre látványosabban zavarta a játékban a meccs elején szerzett könyöksérülése, kapura lövésekkel már nem is próbálkozott és persze védekezésben sem tudta magát odatenni úgy, ahogy azt tőle megszoktuk. Az utolsó tíz percben a hazai csapat átállt 5:1-es védekezésre – Mézes Laura volt a zavaró játékos – és Szabó Kitti visszajött védekezni balkettőbe, de most meg jobboldalon támadtak gondok, kiderült ugyanis hogy Király Réka jobbszélen nem tud még nyitottat védekezni (szélen ez ilyenkor amúgy sem könnyű feladat, mentségére legyen mondva…)

 

Elöl a kezdősornak – Fekete Bozsana, Kopecz Barbi, Walfisch, Szabó Kitti, Paróczy – eleve nincsenek cseréi, mondjuk a Vácnak sem nagyon, de ők legalább be tudták küldeni Aron Andreát – túlzásba azért nem vitték, az egész meccsen kapott kétszer öt-hat percet összesen - de a Vác játékosai végre felébredtek Csipkerózsika álmukból és a meccs utolsó húsz percében egyre jobbak lettek (Koni, Lakatos Rita és Kácsor Gréta is megmutatta mit tudnak, Koni persze már az elejétől fogva nagyon jó formában játszott). Így aztán hiába az érdiek lelkesedése és nagyon ötletes, kreatív játéka, az utolsó tíz percet már nem bírták, az ellenfélhez került a két pont. A meccs után Horváth Roland kapta a gratulációkat mindenhonnét, amit – a sajtótájékoztatóból úgy tűnik – felemás érzésekkel fogadott. Persze, lehet ebből a meccsből is tanulni, de a sportban a részvétel nem, a győzelem a fontos.