Ne legyünk farízeusok. Az Edison féle fonográftót, ill. a gramafontól elég messze jutottak a lemezjátszók. A lemezjátszók egyik fontos müszaki képessége a lemez sebességtartása illetve a flutter csökkentése. Ennek érdekében mindenféle megoldásokat alkalmaztak a gyártók a nagy tömegű tányértól + asszinkron motor, a DC szervókon a PLL vezérelt kvarc referenciás 3F hajtásokon át a processzor vezérelt megoldásokig. Hol van ez a hangban? Nyávog, illetve IM torzítást csinál- erről beszélgettünk néhány napja. Ez tántorított el a Thorenstől illetve olcsóbb változatától a TEC TN-4D-től, mert ott a fluttert - elektronikai szlengben jittert - nem tudták egy gyakorlatban elfogadott érték alá szorítani. Ez különböztet meg ma egy átlaglemezjátszót egy csúcskészüléktől. Sok gyártó igyekszik kiküszöböni a szíjat a készülékeiből, ilyen finom megoldások mélkül nem megy.

A másik a gyárthatóság. Egyszerűbb egy ilyen hajtáshoz a processzor vezérelt eszközöket CAD-on kitalálni, leszimulálni, s megfelelő firmware-rel feltölteni, mint egy nagyprecizitású analóg rendszert megtervezni, s gyártani, betűrni, beállítani. Elég nyűg lesz még így is a mechanikával. Van pár feladat ráadásul, ami ezt tovább bonyolítja, 3 tuti sebesség, elindítás, megállítás, meg egyéb apró automatizmusok (talán a hangszedő körül), amiket egy mikrokontrollerrel kényelmesen, gondmentesen meg lehet csinálni, s könnyen adoptálni minden családtaghoz.   
(Tegyük hozzá a nívós játszókban is elvárt ma már a digitalizálás, archiválási, anyag összeállítási célokra a beépített RIAA korrektor mellett (akinek nem tetszik, megkerülheti) - sajnálatos, hogy ezekről az áramkörökről nemigen tudni - mármint hogy milyen minőségben végzik ez a feladatot - MP3 átalakítás - a hozzákapcsolt PC prg-vel együtt. Magyarul, ilyen értelemben zsákbamacskát veszel - s ennek nem örülök. Gyanítom a bemutató termek sincsenek erre felkészülve... a rikácsoló csomagküldőről nem is beszélve...)