Pannika127
2021.01.01
|
|
0 0
96218
|
Petőfi Sándor
EST
A nap lement. Eljött a csend. Szellőüzött Felhők között Merengve jár A holdsugár. Mint rom felett A képzelet. A városi Nem élvezi; Falun keresd: Mi szép az est. Utcára mén Leány, legény, S dalolni kezd; Hallván a neszt, Dalol vele A fülmile Lágy éneket A lomb megett. A kert alól Furulya szól; A pásztor ott Tüzet rakott: S mig elterűl A tűz körűl, S megszólal a Bús furulya: Ökre, lova Jár tétova, És harmatos Füvet tapos. Akközben a Kert ajtaja Halkan kinyíl; Miként a nyíl Odasuhan Vig-boldogan A pásztor, és Van ölelés, Van csókolás - Ki volna más, Ki eljöve? Mint szép hive. Mulassatok, Ti boldogok!... Mért köztetek Nem lehetek?
Pest, 1844. július-augusztus |
|