Van igazságod, de azért szerintem a kép árnyaltabb. Létezik a természetes monopólium fogalma, amit igazándiból korlátozni lehet/kell valamennyire, de nem elkerülhető. Nem tud például egy faluban egyszerre több közműszolgáltató párhuzamosan jelen lenni - mert az infrastruktúra annyiba kerül, hogy megfizettethetetlen a többszörözése.

A Microsoft persze tett sok mindent (tegyük hozzá, hogy Bill Gates 2008-tól gyakorlatilag visszavonult, 2014-től már az igazgatótanácsnak sem tagja, a cég operatív működésében ténylegesen nem vesz már 12 éve semmilyen szinten részt, már Ballmer sem, most már jó ideje fölösleges rájuk mutogatni, mások határozzák már meg a cég üzletpolitikáját), hogy kihozza a helyzetből a maximumot - de a valóság mégis az, hogy maguk a vevők, a piac döntötte el, hogy ők lettek a befutók.

A Linux terjedése ellen például érdemben nem nagyon tudtak mit tenni, és nem is tettek. Az magától nem terjedt el végül... És, mint láttuk, voltak azért melléfogásaik, tévedéseik is, a mobil világban igazándiból sikertelennek bizonyultak - pedig nagyon sokat öltek bele. Ez is mutatja, hogy a pénz nem minden, a piac hasonló képességű-tudású termékek esetén sokszor kiszámíthatatlan módon teszi le a voksát valamelyik mellé.

És itt lép be a képbe az, amit legutóbb a tech/szoftverpiacról merengtem - nem biztos, hogy az dönti el egy termék sikerét, hogy mennyire jó/jobb másoknál. Persze, ez sem árt, és az is nyilvánvaló, hogy az adott feladatra megfelelőnek kell lennie (a gőzautó, a korai akkumobilok vagy a Wankel-motor sem a promóció-tőkeerő hiányán, hanem a gyakorlati használhatóságon bukott el).

Az Apple például egyértelműen mind hardverben, mind szoftverben a 80-as évek második felében a PC világ előtt járt - ám a rendszer szigorú zártsága, egy bizonyos - és drága - gyári hardverhez kötöttsége, a használható perifériák borzasztóan szűk köre - eszméletlen szopás volt még a 90-es években is szkennert, nyomtatót illeszteni Apple rendszerekbe, néhány, jellemzően qrvadrága modellhez volt csak támogatás. Később még jobban szorított a fejleszthetetlenség - aki vett egy 94-95-ben egy Power Macintosht, az minimum kétszer, inkább háromszor annyiért kapott egy gépet, mint egy jól, szakértő által összerakott-összeválogatott, azonos teljesítményű-kapacitású PC-t, viszont a Mac érdemben már alig volt utána fejleszthető (és azt is csak arany áron), míg abban az időszakban a PC processzorok teljesítménye évente duplázódott (!!), és a PC átépítgetésekkel fejleszthető volt még évekig úgy, hogy a végén már akár tízszeres volt a teljesítménye, mint a pár éves PowerMac-nak, és még így sem került összességében annyiba...

Itt nem is a Microsoft, hanem az IBM PC nyitott platformja volt a döntő - moduláris rendszert alkottak, ami nem volt a legjobb (máig búbánatom, hogy az IBM nem a Motorola 68000-et, de legalább a Zilog Z8K-80K családot választotta, hogy mennyivel ügyesebb, jobb gépeket lehetett volna csinálni - de idővel a megfelelő fejlesztésekkel és puszta erővel végül azért az Intel platform is mindent megoldott), viszont boldog-boldogtalan Távol-Keleti gyártó klónozni tudta, a programok tömegesen voltak lophatók-másolhatók is - és valójában ez volt a döntő. Ahogy a Home-Computer időszakban is az volt a döntő, hogy melyik rendszerhez van nagyon sok szoftver - amit a haveroktól is le lehet ingyért másolni, használni. Gyakorlatilag ez döntött el mindent - akik még egy mezei szövegszerkesztőhöz is hardverkulcsot, konkrét vashoz kötő regisztrációt erőltettek - azok rendre mind el is tűntek a süllyesztőben (speciális, főleg CAD rendszerek esetében sikerült ezt egyedül fenntartani). 

Ha volt egy MS-DOS-od, azt akármire akárhányszor felrakhattad, és bár elvileg ez nem volt szabályos, a Microsoft nagyon nem szívóskodott rajta. A legnagyobb dobás persze az Office volt, illetőleg az előd, a már 1983-tól létező Word és a 85-től létező Excel - ami igazándiból máig viszi a hátán az egészet. Nagyon korán jött ki nagyon jól használható (az Apple-ra is ugyebár a Microsoft adaptálta ezeket...) program - amit bizony simán lehetett (eltűrték !!) "lopni-másolni", így olyanok is hozzáférhettek, akiknek nem lett volna pénzük megvenni. Csóró diákok össze tudtak maguknak akár használt alkatrészekből is eszkábálni működő PC XT-t, AT-t, és futtatni tudtak rajta minden olyan (lenyúlt) programot, amit a "nagyon-profik" használtak, miközben a vetélytársaknál ez nem volt elérhető.

Utólag látszik, hogy ez a nyitottság és árpolitika mennyire kifizetődő volt. Kár most az MS-re haragudni - mi, felhasználók döntöttünk így.