Baka Györgyi

Lángoló főnixmadár

Ne hagyd,
hogy megtévesszenek:
a szeretet nem veszhet el,
általa lettél, az ő reménye szül
életre minden percben,
abban a halállal határos
pillanatban is, amikor
odaadod magadat egészen,
mintha nem lennél,
pedig éppen születsz,
áldozatod által –
és összetörnek!

Ha a szeretet elvész,
vesszek el én is!

Azt hiszed, hamvába holt
a szeretet, pedig  fájdalmad
tüzétől megújul éppen,
lángoló főnixmadárként
léthatárok között repül.
Őrizd magad, hiszen
a beléd hulló égi magokat
te táplálod véreddel,
ringatod lélegzeteddel,
simogató, tétova
mozdulataiddal, te,
anyaföldje a szeretetnek.