Lutra
2020.12.28
|
|
0 0
96203
|
Vajda Péter
Menedék
Ma bebújtam a kamrába, oda sem férnek a nagyok, kézen-lábon csúszva-mászva, hiszen most kutya vagyok, aki fél az emberektől. Itt dobozpuha a meleg, hiába hívnak, nem megyek föl. Kolbásszal teli üvegek játszanak velem a polcok alatt, ugat velem a porcukor, datolyán kúszó tésztadarab, a porszívón rongy guggol kacagva, már nem szipogok. Sópárnára kucorgok lassan, hallgatom, hogy kinn mi mozog. Vihar lehet, mert dörögve csattan…
Hátha benyitnak. „hát Te meg itt vagy?”, kérdezik, és nekik a pormacska tátog csupán. Jó lenne, ha nem haragudna apára anyukám.
|
|