Alapvetően egyetértünk. A fiataloknál nehezebb eldönteni, hogy elértek-e a képességeik határához vagy egy fejlődési görbén vannak, ami nem mindig egyenesen ível felfelé. Sokszor előfordul, hogy valaki jó kiegészítőember, de nem jó kulcsember. Azért ne legyünk annyira szűklátókörűek, hogy egy világverseny, azon belül is 1-2 kiélezett meccs alapján ítélkezünk. Kell egy középhosszútávú bizalom. Ha valaki sorozatban (3-4 világverseny után) is rosszul teljesít akkor ott már nem a rutin hiánya vagy a fiatalság a probléma. Én úgy gondolom, hogy nem kizárólag  a válogatottban nyújtott teljesítményt kell nézni azon játékosoknál akik a BL élcsapatai ellen is rendszeresen pályára lépnek. És ott azért látunk olyan teljesítményeket, amire csettinthetünk. Pl. Háfra vagy Klujber tud klasszis teljesítményt nyújtani, és ezt láttuk már egy Rosztov vagy Bukarest ellen. Azok a csapatok sem gyengébbek, mint Németország válogatottja vagy éppen Horvátországé. Valami nagyon máshogy működik a válogatottban, mint klubszinten és ennek okait meg kellene találni. Valószínűleg a sorozatos rossz szereplés demoralizálja a csapatot, extra terhet rak a fiatalokra, akik elbizonytalanodnak és nem tudnak tudásuk maximumán teljesíteni. Nagyon hiányzik egy karakteres edző és/vagy egy idősebb vezér a csapatból. Kovacsics a labdaeladások csapatkapitánya, Tomori és Zácsik nem vezér típus, Szekeres meg alig van a pályán. Én továbbra is úgy gondolom, hogy ennél több van a lányokban és át fog törni a gát hamarosan. Kellene egy kis önbizalomnövelő siker, 2-3 meccses jó széria. Ez a magyar női válogatott 2016 óta bukdácsol. Meg kell tanulnunk egymásért küzdeni újra, mert mentálisan szét van esve a csapat.