Lászlóffy Aladár

Olvas az éjszaka


A villám mindig egyetlen betű,
az ég leírja s ki is ejti távol,
már órák óta lesem, hallgatom,
hogy mit betűz a vihar albumából.

Talán idézet, figyelmeztető,
zsoltáros, régi, mégis elfelejtjük,
akár ügyetlen gyöngyhalász, e fényt
ahányszor meg van, mindig visszaejtjük.

Talán csak számol, mint az ágyúszó;
hogy kimerülten, gyilkos égi dolgán
el ne aludjék őrhelyén az éj
büntető kedvű rendőre, az orkán.

Valamit olvas most is; zivatar,
vagy régi bölcs, ki nem nézheti tétlen,
hogy itt a földön bármily nagy a baj,
az írás titka hever észrevétlen.