Egyetértek.

Úgy bő harminc éve, egy nyolc éves forma, kerékpáros gyerkőc, a szemben lévő sávból, minden előjel nélkül, elém kanyarodott. A satuzással elértem azt, hogy egészen minimális tempóval, éppen csak meglöktem a lökhárítóval, de így is belezuhant az út menti árokba. Mindkettőnk szerencséjére egy kis horzsolással megúszta. Másnap még meglátogattam a kórházban, minden rendben volt vele, és én ekkor balga módon azt gondoltam, hogy ezt így magamban lerendeztem...

Tévedtem, az eset, éjszakánként, néha-néha még most is visszaköszön.

Persze nem vagyunk egyformák.

Hiszen már tudjuk, hogy van olyan cartárs aki egy ilyen szituációban el sem szomorodna, mert nem ő lenne a hibás.