Kedve creatine!
Speciel én nagyon örülök, hogy álomvilágban élek, szerencsésnek érzem magam, hogy megtehetem neveltetésemnél fogva.
Tudom, hogy rengeteget veszítenék, ha lemondanék ezekről az értékekről, és követném a tömegvéleményt a szexualitásról. Az én konzervatív módszeremmel kialakított kapcsolat mire eljut a szeretkezésig, addigra elmélyül annyira, (vagy felbomlik ha mégsem illünk össze) hogy egy életre fel tudjuk vállalni a másikat. Nekem a kapcsolatnak csak a házasság távlatában van értelme.
>>Négy hónap alatt mit lehet megtudni a másikról? Mármint a lelke legmélyéről?
>Hidd el, majd ha egyutt leszel a lannyal utana fogsz rajonni, hogy nem is ismerted eddig! <
Hidd el, hogy átugrasz és kihagysz egy csomó fontos lépcsőfokot. En is eljutok a szeretkezésig, de addigra már biztos alapokon álló házasságnak is megvan a feltétele. A szeretkezés előtt kiderül, hogy egy életre összeillünk-e. Hiszen mint mondtam nekem a szeretkezés az önátadás betetőzése. Ha pedig odaadtam magam, akkor már nem rendelkezhetek magammal, akkor már a feleségemé vagyok és fordítva.
>De hogyhogy nincs az emberben felsz? Megis mitol? Ezt reszletezd legyszi, mert itt lehetnek a gondok! <
Mintha pont erről szólna ez a szál. Mikor két szerelmes összebújik, alap esetben felmerül bennük, hogy a másik esetleg mást is akar. Vajon szeretné-e, ha kezdeményeznék? Elvárja-e? Mi van, ha én nem teszek semmit, vagy nem azt, amit szeretne? Vagy mi van, ha félreértem és többet teszek? Ezek mind frusztrálhatják a párt, tönkretehetik a kapcsolatukat, főleg, ha az emberben él egy hamis kép arról, hogy tisztára leégetem magam, ha most nem csinálok semmit. Na ez mind nincs akkor, ha mindketten tudják, hogy a távlat a házasság és a családalapítás. Tudják, hogy ráérnek, nem kell sietniük, hiszen egy életreszóló dolgot akarnak.
>Termeszetesen nem jo az, ha csak a szexen alapul egy kapcsolat, de minden igazi kapcsolatnak nagyon fontos resze.<
Ezt annyival egészíteném ki, hogy minden életreszóló kapcsolatnak nagyon fontos része.
>Meg egy intim kerdes ha nem haragszol:<
Hát megleptél! Miért fontos ez neked? De ha ennyire kíváncsi vagy: régebben előfordult, de személy szerint nagyon fontosnak tartottam és tartom, hogy a házasság előtt leszokjak róla. Megbeszéltem kedvesemmel is a kérdést, mert ez egy olyan dolog volt, amit nem tudott rólam, de szerintem tudnia kellett ahhoz, hogy egy életre fel tudjon vállalni. Közvetlenül mielőtt megkértem a kezét volt egy nagyon komoly beszélgetésünk, amikor mindent elmondtunk magunkról, amit a másik még nem tudott (és senki sem rajtunk kívül). Erre a beszélgetésre majdnem 3 hónapot készültünk és egy napot teljesen rászántunk (kirándulással, ebéddel, stb együtt). Szerintem fantasztikus érzés megtapasztalni, hogy a másik úgy szeret minket, ahogy vagyunk, nem pedig azt a képet (álarcot), amit kialakítottunk magunkról. Ehhez persze kellett a több, mint 2 éves kapcsolat, hogy merjünk teljesen védtelenül kitárulkozni a másik és magunk előtt.