Hulladék sajna az van. Az, hogy szép is legyen, öko is legyen és még olcsó is... na az nehéz :-)

Egyébként általában nem is akkora a különbség, ahogy elsőre gondolná az ember. Nekem általában nagyon kell igyekeznem a szalagfűrésszel, hogy egy colos deszkából (26-27mm vastag) kijöjjön 2 db hibátlan 10mm-es gyalult léc mondjuk méteresnél nagyobb hosszban. Ez kb 25% veszteség (ami nagyon jó).

A 2 colos palló párhuzamosra gyalulva kb 10% veszteség (51-52mm - 46-47mm), a 2mm-es fűrészlapommal 10mm-re csíkozva 16% kuka (2mm/12mm). Így is 75% marad :-) Na jó, kicsit kevesebb, végső csiszolás, stb.

A táblásított, összeforgatott anyag tetszetős is tud lenni (ízlés dolga nyilván) ha szép flóderos a rajzolata. Egy álló évgyűrűs, sűrűn csíkozott, felületkezelt anyagnál pedig nem is nagyon látszik a toldás.

Én (nem vagyok szakember) az 1:3 arányt kicsit túlzónak tartom, nekem az 1:5 - akár 1:10 oldalarányú alkatrészek táblásítása jól szokott működni, anyagtől függően. A Kaesz oktatóját kérdeztem egyszer erről (pontosabban azt, hogy mi az a szélesség, ami felett mindeképpen táblásítani kell). Azt mondta, hogy nem tud ilyen szabályról, minél keskenyebbek a csíkok, annál jobb, de nem biztos, hogy szebb is. Egyébként ott is ilyen táblásított pallóból csinálják a vizsga stokit a gyerekek. :-)