Életemben nem ettem még fürjtojást, ahogy homárt sem. Többször lett volna rá lehetőségem, de mindig eszembe jutott, hogy a nagymamámnak hogy mondanám el. Tudod ő még az a korosztály volt akiknek az ilyen koszt az vállalhatatlan urizálás volt. A marhasültet meg vadhúst például elfogadta a mama, ott mondjuk az árát nem mindig mertem elmondani neki. De a fürjtojás, homár, osztriga valahogy becsípődött nálam. Olyan ez mint a narancs és banán. Nem tudom miért de nekem a mai napig egy kicsit furcsa a karácsonyi szezonon kívül narancsot/banánt enni :) Pedig bőven három évtized is eltelt azóta, hogy már nemcsak aranyáron lehet nemcsak karáncsony előtt narancsot venni. Emlékszem milyen ünnepien ültük körül azt a négy narancsot és négy banánt amit édesapámék vettek a veszprémi piacon karácsony előtt :)