Al-Qazvīnī az ő korában rendkívül bővizű Amu-darjáról: "Ḫwārizm népe csákányokkal léket vág bele, amíg a vízig el nem ér; ebből azután ivóvizet merítenek, úgy, amint a kútból szokás vizet meríteni, és korsókban elszállítják. Mikor azután tartósan befagy a folyó, a karavánok és megrakott szekerek ökröstül átkelnek rajta, s a végén semmiféle különbség nem marad közte s a föld között: a por úgy ellepi, mint a sivatagot. Így marad kb. két hónapig".