Juhász Gyula

Csipkerózsa

 
 A távol kastély rejtekében alszik, 
Nem látja más, csak csöndes csillagok, 
Hozzá a zaj mint boldog zene hallszik 
S a föld felé mint víg bolygó ragyog. 

 Az út odáig tüskerózsa-ösvény, 
Az út odáig drótsövény, balog, 
Az út odáig véres, kusza örvény, 
Mely holtak, roncsok árján kavarog. 

 A távol kastély küszöbén virág nyit, 
Égkék, tengerkék, illata csoda, 
De tövise bús szívünkbe nyilallik. 

 Ó mégis, mégis álmunk odavágyik 
S ha lábunk, lelkünk elkopik is addig, 
Mi elmegyünk, mind elmegyünk oda!