Üdv. Nem olvastam, semmit a BB-ról, csak a saját benyomásaimról tudok beszámolni, ami érdekes módon, ezek szerint egybevág sok másokéval. De nézzük részletesen:

1.- Hauber egy féltehetségű ember, aki beállíthatja, hogy milyen aprólékosan rakták össze, de végeredményt nézve régen elnagyolt volt, (ha jól hallom Korg M1, Roland D-20, W-30, később Kurzweil-2000, sőt a Roland JD-800-asa még hozzám is került..) mind durva digitális pcm ízű, és minden finomság nélkül való hangforrás de ez az akusztikai csomag képezte a BB ugyancsak minden finomságot nélkülöző világát, ami a célnak, tulajdonképpen tökéletesen megfelelt, ezt megértem. Ma, amit mutogat, az leleplezi: az egyszerűbb utat választja: vacak software szintik, gyári hangszínkészletek, lúgozott végeredmény. Összességében pont ugyanúgy rossz a fülnek, mint anno a BB akusztikai "koncepciója". Elismerem, hogy a 2.-lemeztől jól össze volt rakva de csak a már említett kifogásaim mellett. Semmi tényleges műszakiasság, mint inkább egyfajta industrial erődemonstráció non-stop.

2.- A DM-dal összevetni a legnagyobb képtelenség. Minden látszatszerűség ellenére a M.Gore dalok valóban örök értékű szerzemények, akármilyen hangszeren is adnák elő. Amíg a világ, világ, egy Gore-dal pont olyan komplex, magával ragadó és egyedi dallamvilág, mint egy Beatles vagy Abba szerzemény csak öntetnek rájön egy szuperkomplex, szuperegyedi és szupertömény hangzás. Van, akit ez utóbbi zavar vagy csak elvonja a figyelmet a dalról, amire, ha visszacsupaszítunk, ugyancsak valami szuper egyediséget hallani. Mindennek kevés nyoma van a BB-ban. Még a legnagyobb, leglíraibb számában is csak nyomokban hallok zenét, szerzeményt. Formájában az egész egy magyarosan pentaton csűrdöngölő, akkordváltásaiban is a legnyilvánvalóbb közöket hallani és az említett konceptuális szándékoltság az, ami az első pillanatban mellbe veri az embert és, mivel az egyben hatásos is, így már nem is marad ideje a hatásnak tudatosodnia, ami nem lenne baj, ha nem egy oltári nagy hazugság gépezetet hallanánk. Alapvetően, minden elemében hazug művészet, mint Ákos minden egyes megmozdulása. Legyen az BB, szóló vagy a szakmai háttere. Minden művészet, eleve hazudik csak, rajt' ne kapjuk, ahogy a költő mondja. Csakhogy ennél a figuránál állandóan kilóg a lóláb.

3.- Az Ákos szövegei még hatásvadászabbak, mint a zene. Elismerem, hogy nagyon nívósak voltak, hatásosak és olyan űrt töltöttek be, amit talán senki a hazai zenei életben. Helyenként még tetszeget is de az Ákosi lényeg alapvetően nem más, mint a tirannikus akarat adagolása, léte a birodalom építés és ez a sámánisztikus kultuszkeltés úgy, hogy az emberek transzcendencia iránti igényét elégítené ki, de hozzá teszem: hamis pénzzel, aminek minden eleme földi. Isten-ember-élet-halál... Nagy kérdések ezek és hálás költői téma. De emberünk nem költő és főleg nem filozófus. Minden tevékenysége akarati aktus. Nincs benne művészet, sem finomság. Amikor mégis úgy tetszik, az nem más, mint az átmenetileg kiegyenlített akarat éppen való nyughelyzete de nem megszűnte. Más területen esetlen. Megnéztem régebben a linkelt stúdió beszélegtést Silk Tom-mal, akit én szakmailag nagyra tartok de a reklámérték miatt mert elérhetővé tette magát számunkra a nagy Ákos, hát legalizálja az összes hülyeségét. Egy amatőr szakember marad bármit csinál mert az akarata függvényében ítéli meg a dolgokat és nem az ismeretlenség megértésének vágyával, mint, akár egy tudós. A BB és a szóló felvételei a pocséktól a rosszig terjednek stúdiós szempontokból. Akkor miről is beszélünk? Az a legnagyobb baj vele, hogy az ön-elefántcsonttornyában azt hiszi, hogy, ami utat épp felfedezett az különleges, pedig pont, hogy átlagos, van, akinek pont lejáratott. Ez a különlegességérzet adja, hogy az átlagosat és a téves dolgokat is különlegesnek tálalja. Meg kell nézni a fizimiskát: péklegény, pribékfej.... Az arc mindent elárul.

4.- Semmi baj az eredetietlenséggel, míg a tartalom megjelenik. Én már rég nem firtatom az eredet kérdését, ha tetszik az a valami. Sőt, a BB-ban, talán mondhatom volt egy kis hazai eredetiség a DM fölött.

5.- Az idő vajmi keveset jelent. "40 év múlva is befogadható..." Kinek? Van, akinek már most sem. Még a legnagyobbak is lefolynak az idő csatornájában. 100 Év múlva már csak egy érdekes lexikális adat lesz a Kraftwerk is. Ha az idő megoldaná a minőség kiválását a pelyva közül, akkor egyre több minőségi felvételt hozna fel a kor a múltból de ez az aktuális nosztalgia lázon és a tudatos gyűjtőkön kívül nem mutatkozik. Egy idő múlva, tehát csak a minőség maradna, ami régről való, a kor szemetjei közt. Bachot elfelejtették és úgy lett felfedezve 100 évvel később. Filmrendezői klubban azt magyarázta nekünk a tanár, hogy minden nagyságot újra meg kell tanítani a  generációknak mert elfelejtődik. Amit az ember a legjobban használ: a nyelv. Szakértők szerint nem marad fenn. Mesterségesen kell támogatni a fennmaradását.

6.- A legérdekesebb rész: "Minden felvétel minőségét meg lehet magyarázni,hogy miért jó/miért rossz." Nyilván nem hangminőségre gondolunk, ugye, mert, abban mindenkinek ugyanaz a referencia áll rendelkezésére a földön. De érdekes mód lelki értelemben is, csak épp a különbség az emberek és ízléseik közt abból adódnak, ahogyan a tudatukban kezelik a "referenciákat", ahogyan idomulnak hozzá, ahogy elfogadják vagy épp dacolnak vele. Én éppen azt mondom, hogy abszolút nem igaz az a mód, ahogyan az ízlések és pofonok kérdését kezeli a világ. Ugyanis pont az ellenkezője az igaz: mindenről meg lehet mondani a lényegét, mégpedig, akár ugyanúgy mindenkinek, ha van egy olyan referenciapont, ami mindannyiunkban közös. Már pedig van ilyen..... Egyelőre tisztelt hallgatómra bízom, hogy miképp is van az.

7.- Engedj meg egy személyes megjegyzést! Nem kell elfogadni de érdemes megfontolni. Nem szabad belebolondulva lenni semmibe. Az egy nagy béklyó, ami inkább távol tart az igazságtól, míg inkább művi eszközökkel való kifizettetésre hajlamosít helyette. Én ezeket egyébként is látom e fórumok tagjain.  Gondoljunk bele: amiről az ember tudja, hogy igaz, azzal szemben semmit nem fogad el, sőt felháborodik, ha támadás éri azt. Írtam mindezt úgy, hogy ismerem a BB összes lemezét, sőt, még kedvelek is párat, pár Ákosost, ami ingyen sem kell, és magam is vádolható vagyok belebolondultsággal, de mentségemre szolgáljon, hogy ezeket rendre számolom fel. Sok üdvözlettel: tybycsoky