AnnKa
2020.12.10
|
|
0 0
17617
|
Garai Gábor – Arcraborulva
Arcraborulva fekszem éjszakánként, mint a tarkónlőtt szökevény. Vallatom a beszűrődő sivár fényt: kinek, mikor és mit vétettem én?!
Mért hagytatok magamra elesetten; mi szakította meg az áramot, hogy lelketlen heverjen itt a testem, és azt se tudjam már, miért vagyok?!
Ha hívnátok, fölkelhetnék talán még, ha szólnátok, válaszolnék talán. De ti szétmetszitek halálraszánt szép szemem a közöny műtőasztalán.
És kihullanak belőle a képek: kövek és fák és nők és madarak. És vaksötét fal tornyosul az égnek, s vérem sarában alvad meg a nap.
1974 |
|