AnnKa
2020.12.10
|
|
0 0
17616
|
József Attila
Nem tudunk élni
Bennem betöltetlen szomorúság tátong S gizgazzal benőve minden istenoltár. Hajh, vágyak anyja, de mostoha voltál.
Eltévedtem járván erdő-rengetegen. A félelem sikong zirrenő haraszttal S vén adós erdő nem űz, nem marasztal.
A fák sudarára szállt az Est, az álnok És torkom szorongatja valami titok: Ajkat én miért csak sóhajra nyitok?
Magyar vagyok én is, (rivallnak a kányák) Ilyen vagyok én és sose leszünk mások. Jaj, jaj, nem tudunk élni, nyavalyások.
1922 első fele
|
|