Ugrás a mérés bekövetkezésekor történik (hullámfüggvény összeomlás, állapotvektor redukció, ki hogy szereti mondani).

 

És mi a helyzet a gerjesztett állapot "spontán" bomlásával?

Az is egy "ugrás". Viszont többnyire nincs tudatos megfigyelő, tehát koppenhágai értelemben mégsem mérés.

 

Egyszer már feszegettem az elektron állapot átugrás időtartamának kérdését - félklasszikus közelítésben.

Egyrészt az állapotátmenet nem pillanatszerűen következik be (erre adtam egy becslést valamikor).

Másrészt azt állítja Susskind, hogy ez egy felezési idő jellegű dolog, tehát minden pillanatban van valamekkora valószínűsége annak, hogy a gerjesztett elektron alacsonyabb energiájú állapotba ugrik.

 

 

Ja és közben iszugyi részére plagizáltam az elektrodinamika tananyagból a retardált potenciált.

Szóval az egy idealizált elképzelés, hogy egy vizsgált térfogatban a potenciál egyidejűleg változzon. De azért első közelítésként lehet számolgatni vele. Viszont azzal tisztában kell lenni, hogy mélyebb értelemben ez már többrészecske rendszer, ha nagyon alaposan mögé akarunk nézni. ;)