Gyóni Mátyás Kazárok, kabarok, magyarok című könyvében és a Magyar Nyelv 1928. évi évfolyamában hivatkozik egy héber forrásra a XV. századból. Ez Bulcsu horkát golc-nak (káliznak) mondja ... olyan verziót bontanék ki a DAI-ból, miszerint a kazárok megpróbáltak egy kvárezmi (kavar) uralkodót ültetni a Kodüma és Ingul menti szabarok fölé, de az önállósult, a mű szóhasználata szerint "összebarátkozott" a turkokkal, és lázadást szított a kagán ellen. Ennek a kavarságnak a képviselői az Árpádok, a gyulák, de Bulcsú is, vö. Bulčan kazár hadvezér nevével, ami nem lehet véletlen, hiszen a khorezmiek nagyon fontos szerepet töltöttek be a kazár hadseregben. Termatzu neve se véletlenül emlékeztet a kazár Tarmač nevére
Ritkán szokták bevonni az elemzésbe a Cambridge-i genizatöredéket kétséges hitele miatt, pedig nagyon érdekes adalékot szolgáltat - ha feltételesen is - a Bizáncot kormányzó Makedón-dinasztia és Kazária érdekellentéteiről. Sőt, lényegében a konfliktus alsó időhatárát is megadja ez a héberül írott munka, hiszen az említett keletrómai uralkodócsalád 867-ben, III. (Részeges) Mikháél megölésével jutott hatalomra (I. Baszileiosz, az általunk is jól ismert Bölcs Leó édesapja hálószobájában döfte le a lakoma után hullarészegen fetrengő imperátort).
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=104593259&t=9111571
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=104616611&t=9111571
A töredékes héber forrás egy Kazária elleni szövetség megalakulásáról és harcairól szól. Kazáriát csak bizonyos Alán királya támogatta, Ászia, Turkia, Pajinil és Makedon uralkodója viszont ővele szemben foglalt állást. Alán királya valakire olyan vereséget mért, "amire nincs gyógyír". Hogy kire, az töredékes volta miatt nem derül ki a szövegből, de talán felismerhetjük itt a kazár–burtász szövetség egyik résztvevőjét meg a földjüket vesztett besenyőket. Aztán Alán királya támadt a kazárokra, mire a kagán felbérelte ellene Turkia királyát, aki le is győzte a korábbi szövetségest.
"A piinil ( פיניל ,pajnil’) népnév értelmezése sem okoz nehézséget – írja Bálint Csanád (i. m. 101–3.). – Czeglédy K. tájékoztatott, hogy e forma kissé romlott, s az íráskép csekély megváltoztatásával kapjuk a p. s. n. у. к (פצניך) olvasatot, ami gyakorlatilag az egyetlen lehetséges javítás, s ez a besenyők héber elnevezését adja. Ugyanerre az eredményre jutott a kérdéses népnév meghatározásában Mosin, Artamonov és Kokovcov is ... A Cambridge-i Névtelen azon adata, hogy besenyők és magyarok szövetségesként harcoltak, két, korábbi gondolatot erősít meg. Egyrészt tehát van alapunk feltételezni, hogy a besenyők egy része már 889 előtt is beköltözött Európába. Másrészt alátámasztja a történészek megfigyelését: nem véletlen, hogy a kavarok a sikertelen felkelés után éppen a magyarokhoz csatlakoztak, ez ui. gyanítani engedi, hogy utóbbiak is szerepet játszottak a kazárellenes mozgalmakban. Besenyők jelenlétének feltételezése a hazai irodalomban nem előzmény nélküli. Elsőnek Györffy Gy. vetette fel a Hudud al-’Alam türk- és kazár-besenyő felosztása kapcsán. Fehér Gézában éppen a lovas temetkezések kapcsán merült fel e lehetőség. Cikke írásakor még nem állhatott rendelkezésére Pletnyeva összefoglalása, ezért a kitömött lóbőrös temetkezés részletesebb etnikai elemzésébe nem bocsátkozhatott. Egy temető sajátos halottas szokásai alapján Éry K. is gondolt besenyő elemekre. A honfoglaló magyar és besenyő régészeti hagyaték, temetési módok között László Gy. és Csallány D. vont párhuzamot."
