Hát persze hogy kópiák. Meg a kópiák kópiái. De hát a TD stílusteremtő lett, bár ténykérdés, hogy jól csinálni (kopírozni) igen nehéz és javarészt bele is buknak, mert hiányzik a lélek onnan, ahol annak lakoznia kellene, így az alapelemekből készül valami hasonló felépítmény (kicsit mint a Hoolywoodi díszletvárosok), de némelyik tényleg jól sikerül hallgatható, élvezhető, de beleköltözni nem tudsz. Én a Redshiftet nagyon szeretem minden kópiasága ellenére, meg még van egy pár. A hangzásban a megszólalásban, ahogy írtad tényleg ott van az egyik lényegi elem a hatás szempontjából. Nekem az analóg megszólalás a gyengém, ahogy egy Moog szól ahoz semmi sem fogható, a hangfalaim is életre kelnek és olyan rétegek és mélységek jelennek meg, ami már egy teljesen más dimenzió.

Én kevésbé elemzem tudományosan a zenéket, pusztán a hatás számít. A CG-t illetően teljesen egyetértek veled.