https://arsmilitaria.blog.hu/2020/12/07/hanyan_lehettek_a_kalandozo_magyarok
Veszprémy László
Hányan lehettek a kalandozó magyarok?
...A modern korban a nagy számokkal elsőként ‒ korántsem végérvényesen ‒ egy német hadtörténész, a modernkori hadtörténetírás megújítója, Hans Delbrück (1848‒1929) próbált leszámolni, akinek jótékony hatása a szakmunkákban szerencsére mindmáig érzékelhető ... Van azonban egy ettől gyökeresen eltérő módszerrel számító, leginkább az amerikai Bernard Bachrach és fia, David Bachrach nevével fémjelzett iskola is, amely mind a nyugatiak, mind a kalandozó magyarok esetében az előbbi számok többszörösével számol. Feltétlen hitelt adnak a német haderőt számba vevő – mások által hitetlenkedve fogadott – 981-es összeírásnak, amely alapján a nehézfegyverzetűek száma a 15000-et is elérhette. Ugyanakkor vélelmezik, hogy a szabad germánokra vonatkozó hadkötelezettség révén az uralkodónak szinte korlátlan lehetősége nyílt a seregek létszámának növelésére. Ők Nagy Károly idejében százezer fős hadi potenciállal számolnak, amiből harmincezer nehézfegyverzetű lett volna, de még II. Ottó német király itáliai expedíciós seregét is húszezerre becsülik. A 953‒954-es harcok idején I. Ottó német király hónapokon át húszezer fős sereget mozgatott, és vélelmezik, hogy folyamatos ellátásukat is biztosítani tudták. Az amerikai iskola a magyarok létszámát is a nyugati seregekéhez igazítja, s a korabeli krónikások által pergamenlapra vetett több tízezres számok átkerültek a modern feldolgozások lapjaira.
A minimalisták és a nagy számok híveinek vitáját nem akarjuk eldönteni, de a kis számok védelmében felidézzük Hadik András berlini kalandját 1757 októberéből (amelyet a legnagyobb terjedelmű magyar hadtörténet szerzője, Bánlaky József „portyázó vállalat”-nak nevez, a németek „Streifzug”-nak, pontosan azzal a szóval, mint korábban a magyar kalandozásokat). 1757. szeptember 15-én merült fel Habsburg részről az ellenfél brandenburgi tartományába való betörés ötlete, amelyet Mária Terézia október 8-án hagyott jóvá. A csapatok mozgósítása nem okozott gondot, hiszen a Hétéves háború ekkor már javában folyt. Ekkor szerencsénkre nincsen bizonytalanság a létszámot illetően, hiszen már mindent adminisztráltak, amint az Markó Árpád tanulmányban közzétette. A hátvédek felállítása után Hadik csapata 3460 főt számlált, 900 német és részben magyar gyalogost, 1000 horvát gyalogost, 760 német lovast és 800 magyar huszárt.
Október 11-én indultak Drezda‒Meissen magasságából, és erőltetett menetben haladva 16-án már meg is ostromolták Berlint, hogy a sarcot – még aznap éjjel kilenc szekéren kézpénzben, illetve váltókban – megszerezve, 17-én hajnalban már odébb is álljanak, és elkerüljék a közelgő felmentő sereggel való fájdalmasnak ígérkező találkozást. Az akció lényegi eleme volt az ellátás pontos megtervezése (rekviráló sereggel nem lehet tempósan haladni), a mozgékonyság és a meglepetés. Hadik utasításának megfelelően Berlin falai előtt sokat mozognak a huszárok, hogy nagyobb sereg látszatát keltsék, amiben segített, hogy tisztek 3‒5 tartalék lóval vonultak. A jól dokumentált 18. századi akció sok mindenben megvilágítja és megmagyarázza a kalandozók sikereinek a titkát: korlátozott létszámú, de jól szervezett csapattal, ellenséges területen, egy létszámban sokkal erősebb ellenfél ellen is lehet komoly sikert elérni. Pedig ez már a tömeghadsereg korának hajnala volt.
