Leggusztustalanabb fing élményem az volt, amikor egy szekéren vittek Erdélyben. A hajtó mellett ültünk kb. 2 m-re a ló nyílásától. Hát ezen út alatt töltődött meg tartalommal számomra az a fogalom, hogy "lófing". Normál menetben még csak egy-egy pukkanással jelezték a lovak (2 db), hogy nekik nem jelent gondot a szekér húzása közben emészteni, de amikor a hajtó nagyobb tampóra ösztökélte őket, akkor akkorákat dörrentek, amit még én elképzelni sem mertem. De a hang és szag hatás elenyésző volt ahhoz képest, amit a látvány (lebegő, rojtos záróizomgyűrű a félrelebbenő farok alatt) és apróra porlasztott bélpára jelentett. Itt értettem meg igazán, mi az a porlasztó. Szép egyenletes rétegben be lettünk vonva ezzel a lével, szóval szóltunk a hajtónak, hogy nem olyan nagyon sietős a dolgunk. Én még szerencsés voltam, mert a szemüvegem legalább azt felfogta, ami a szemembe ment volna, de a barátnőmön még ez sem segített.