Vasadi Péter: Stratégia


A verseimmel együtt élek.
Velük alszom és ébredek.
Bűnt vallunk, vágyakat tetézünk
és mossuk egymást, kéz kezet.

De oly törékeny ez a béke.
Inkább fölfed, mint eltakar.
Mérgez a cinkos szív reménye
sugallván, hogy nem baj a baj.

Törjön a szolíd egyetértés,
ahogy szilánkra az üveg.
A vészt közülünk csörrenésből
akár csak egy is értse meg.

Én állítom, hogy megmenekszünk.
Ők bizonyítják: pusztulunk.
S rendben, dobogva fölvonul a
fegyverbe szólított szavunk.

Nincs itt szépelgés. Nincs bocsánat.
Nem hagy alább a küzdelem.
A tét nagy. Ő. Az ismeretlen,
ki kezdet óta küzd velem.