Vasadi Péter: Mélyúton


Hol élsz, barátom?
Homályban, tétlen és alul.
Homálynak ha nevezhetem
sötéten át azt a derengést,
mely csillagtűzzel rokon.
Egemen időnként átröpül.
Fényjelt, hangot nem ad,
de billent jobbra-balra
egyet: az édes összetör.
Őrzi valaki a szerelmet.
Tétlen vagyok, hogy bent
megállítatlan forogjon egy
apró aranykerék. Titkos
tudása van. S mindent közöl.
Nézem nyugodtan. S fölfogom.
És alul. Hová összecsorognak
a mélyek, még sincs iszap.
Száraz s finom hamuban ülök.
Éjenként megnyílik az ajtó.