r_bendegúz,
A barátnőmnek, és a férjének (mielőtt egybekeltek) mindkettőjüknek spanijuk volt. Most már csak az egyik van, mert halálra gyötörték volna egymást. Ali (a spani) igen érzékeny, jó középkorú (7 lehet), és mindenféle bőrnyavalyája van, ami szinte nem is gyógyítható. Ha nem tetszik neki valami erőteljes ugatással adja tudtul. Sétáknál ha elengedik, nekiindul amerre az orra viszi - igaz, hogy miután végigjárta amit akart, visszatér a kiindulási helyre (na de addig a frász jön a gazdira, mert egy pillanat alatt eltűnik).
A házunkban levő a nyáron pusztult el rákban (operálhatatlan volt). Ő tul. képpen kedves, de nem igazán értelmes kutyu volt. A maguk módján igazán harciasak is, ami nem mindig jó (persze a kanok).
Az etetésükkel is vigyázni kell, mert érzékeny a gyomruk, akármit nem szabad adni nekik. Ali (akiről az előbb szóltam) igen finnyás - de persze megteheti, mert agyon kényeztetik.

Én a pásztor és juhász kutyákra esküszöm. Ha nagy hely van pásztor, ha kisebb akkor juhász. Egy kau vagy berni amit szeretnék, ha lesz kertem egyszer.