Én meg már 1967-ben kimutattam, hogy a kvark modell összes prognózisa nem felel meg a megfigyeléseknek, elkezdve a részecskék tömege elöjelzésétöl.

 

A mainapig nem tudott a fizika kimutatni egyetlen egy "1/3" töltésü kvarkot sem, ezért biztos vagyok abban, hogy kvarkok egy ostoba, érvénytelen modellböl származnak. Kvarkok tehát nem léteznek, még annyira sem, mint a testek egységes nehézségi gyorsulása.

 

Az elektron (e) és a pozitron (p) létezö stabil elemi részecske, - e és + e elemi töltéssel és m_e elemi tömeggel. (Az hogy ezeknek a részecskéknek elemi gravitáviós töltése is létezik, g_e = - g m_e, g_p = + g m_e, az tölem számazik): Ez a két részecske a találkozásuknál nem semmisülnek meg, hanem egy elektron-neutrinót, (e,p), képeznek, ami elektromosan semlegesnek, tömegnélkülinek tünik és 0.703x10^-13 cm nagy.

 

A proton (P) is stabil, mert a protont szétbomlani nem látta még soha senki. A proton elektromos töltése +e, a tömege, m_P, meg ca 2000-szer nagyobb mint az elektron tömege. A proton párját az eltont (E), 1956-ban (tehát a kvark modell elmélet kifejlesztése elött), találták meg, - e elektromos töltéssel és m_P tömeggel. Ezt sem látta még senki sem szétbomlani. Én ezt a két részecskét is elemi részecskéknek nézem és elláttam öket elemi gravitációs töltésekkel is, g_E = - g m_P, g_P = + g m_P, Ez a két részecske sem semmisül meg a találkozásuknál, hanem egy proton-neutrinót, (P,E), képez, ami elektromosan semlegesnek, tömegnélkülinek tünik és 0.384x10^-17 cm nagy. Az (P,E) tehát jóval kisebb mint pl. az atommagok! Az elemi gravitációs töltéseknél megjegyzem, hogy az egyetemes gravitációs állandó G = g²/4 pi.

 

Továbbá, a fizikusok nem értették meg, miböl áll az instabil neutron N, ami így bomlik

 

N -> P + e + elektron-neutrinó.

 

Hát persze hogy ez az instabil neutron szerkezete

 

N = (P,e,p,e).

 

Én a stabil neutront N0 = (P,e) is kiszámitottam, ami elektromosan semleges és

 

m^g(N0) = m_P - m_e

 

(súlyos) tömeggel rendelkezik, de 0.703x10^-13 cm nagy. Az N0 tehetetlen tömege meg

 

mⁱ(N0) = m_P + m_e - E(N0,kötés)/c²

 

és

 

E(N0,kötés) ) 2.04 MeV.

 

Már ezekböl az következik, hogy az atomjaink protonokból, elektronokból és pozitronokból állanak és különbözik a súlyos és a tehetetlen tömegük. A súlyos tömeg

 

m^g(A izotóp) = A (m_P - m_e),

 

ahol A a tömegszám, különbözik a tehetetlen, mⁱ(A izotóp), tömegtöl.

 

A tehetetlen tömegeket meg tömegspektrumos mérésekböl ismerjük úgy hogy ki tudjuk a relatív tömeghiányt számítani, ami aztán a testek eltérö nehézségi gyorsulásában fel is lép. www.atomsz.com

 

Vagyis Galileitöl /Newtontól elkezdve ki kell javítani az egész fizikát, mert a gravitációt is elemi töltések okozzák (és nem a téridö görbülése).