originalqszi Creative Commons License 1999.09.10 0 0 1658
Kiegészítés egy jegyzőkönyvhöz
"Tisztelt Uram! A baleseti jegyzőkönyv 3. rovatába írott válaszommal (A
baleset oka: átgondolatlan tervezés) kapcsolatos, a részletek iránt
érdeklődő levelére az alábbi - remélem kielégítő - leírást áll módomban
közölni.
Kőművesként dolgozom. A baleset napján egyedül dolgoztam egy hatemeletes
épület tetején. Amikor munkámat befejeztem, láttam, hogy valamennyi (utólag
lemérve mintegy 110 kilogramm) tégla megmaradt. Úgy döntöttem, a téglákat
nem fogom kis részletekben kézben lehordani, hanem az épület oldalára
szerelt, teherszállításra szolgáló csigával eresztem le. A csigakötelet a
földszinten kikötöttem, felmentem a tetőre és a kötél végén levő ládát
megraktam téglával. Ezután ismét lementem a földszintre, eloldoztam a
kötelet, és erősen szorítottam, hogy lassan leeresszem a 110 kilogrammnyi
téglát.
A baleseti jegyzőkönyvből megállapíthatta, hogy az én testsúlyom 83 kg.
Meglepetésemben - amit az okozott, hogy hirtelen felemelkedtem a földről -
elveszítettem józan ítélőképességemet és elmulasztottam elengedni a kötelet.
Így aztán, nem is kell mondanom, nagy sebességgel emelkedni kezdtem az
épület oldala mentén. Körülbelül a harmadik emelet magasságában találkoztam
a téglákkal megrakott ládával, amely jelentős sebességgel tartott lefelé. Ez
a magyarázata koponyatörésemnek, a kisebb zúzódásoknak és a törött
kulcscsontomnak, amit a baleseti jegyzőkönyvben már leírtam.
Alig lassulva folytattam emelkedésemet egészen addig, amíg jobb kezem két
ujja két ízület mélységben megakadt a második bekezdésben említett csigában.
Szerencsére ekkorra már visszanyertem lélekjelenlétemet, és fájdalmaim
ellenére is erősen tartottam a kötelet. Körülbelül ezzel egy időben a
téglákkal megrakott láda a földre csapódott, és az ütődés erejétől letörött
az alja. Ekkor, megszabadulva a téglák súlyától, a láda mindössze 24
kilogrammot nyomott. Hadd emlékeztessem ismét a testsúlyomra.
Ahogy azt bizonyára elképzeli, gyorsan zuhanni kezdtem az épület fala
mentén. Körülbelül félúton találkoztam a felfelé tartó ládával. Ennek
számlájára írható a két törött bokám és jónéhány hiányzó fogam. Szerencse a
szerencsétlenségben, hogy a ládával való ütközés annyit fékezett
zuhanásomon, hogy amikor végül a téglahalomra estem, mindössze könnyebb
gerinc és medencecsont sérüléseket szenvedtem. Azonban, ahogy
magatehetetlenül feküdtem a téglarakáson és megláttam a hat emelet
magasságban felettem himbálózó ládaroncsot, ismét elveszítettem józan
ítélőképességemet, és elengedtem a kötelet..."