https://divany.hu/vilagom/2020/11/26/szex-cseledlany-pornokepek-budapest-1920/?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link

Mi minden van Budapesten címmel 1910-ben Az Újság című napilapban a következő hír jelent meg: „Eléggé ösmeretes, hogy mily fogalma van sok helyütt a művelt külföldnek rólunk magyarokról. Hányszor kell hallanunk a legfurcsább dolgokat hazánkról, nem csak magánosok, de igen gyakran hatóságok részéről is.

Nemrégiben például a magyar királyi államrendőrség detektívtestületének főnöke, Krecsányi Kálmán dr. levelet kapott egy porosz városka rendőrfőnökétől, aki azt kérte, hogy küldjön néhány száz pornográf képet. Küldjön a lehető legpikánsabbakból – úgymond a levél –, mert rendőri múzeumunkban akarjuk azokat elhelyezni. A mi kezünkön még eddig pornográf képek nem fordultak meg, és úgy tudjuk, hogy Magyarország e képek gyártása tekintetében nagy exportot folytat. Halljuk, hogy a budapesti rendőrség százezer számra foglalja le e képeket, és óriási gyűjteménye van belőlük.”

A levél akár ostoba tréfának is tűnhetne, de nem volt az. Pornográf képek valóban léteztek Budapesten, de a rendőrkapitány azzal hárította el a dolgot, hogy amint a birtokukba jut egy-egy ilyen kép, azonnal megsemmisítik őket, így küldeni sem tud belőlük. Ezenfelül visszautasította azt a vádat, hogy Budapest jelentős pornóképexportot folytatna, és kijelentette, hogy a műfaj igazi fellegvára Svájc, Belgium és Franciaország.

Az 1920-as években a kávéház az információszerzés és -terjesztés első számú helye volt. Az emberek ellenőrizetlenül beszélgettek, ott volt a létező összes újság, és kávéházakban árulták az elsősorban Párizsból származó női aktképeket is. Az előtte ismeretlen műfaj hatalmas üzlet volt, ügyesebb fényképészek utángyártották a pornográf képeket, és busás haszonra tettek szert az árusításukból. A modellek többnyire prostituáltak, átvert színésznők voltak.

Bár születtek korlátozó jogszabályok, s bár Magyarország csatlakozott a pornogramok forgalmazását tiltó 1910. májusi párizsi egyezményhez, a tiltott képek forgalmazása mégis virágkorát élte. A híradások a férfiak örömét hangsúlyozták, de nők is néztek és vettek is ilyesmit, bár erről kétségkívül sokkal kevesebbet tudunk, hiszen a nő teste a férfiak által volt pozicionálva.

A kávéházban szerzett „ismeretek” terjesztését hiába próbálta a rendőrség megakadályozni, a korabeli sajtóban időről időre felbukkantak hasonló esetekről szóló híradások. 1934-ben például a következő szalagcímekkel találkozhattak a budapestiek: Négy fiatal leány állt modellt a pornográf képgyárosoknak – Szemérem elleni vétség címén letartóztatták a társaság főügynökét – A rendőrségen készül a képvásárlók listája.

Ekkor jelent meg a következő bűnügyi hír is: „Ma délben kopott ruhás, alacsony fiatalembert kísértek a detektívek a főkapitányság bűnügyi osztályának folyosóján. A budapesti kávéházak, mulatók és általában az éjszakai élet ismert figurája ez az alacsony ember. Salamon Béla a neve, állás nélküli fényképész és kalandos életű ember, akit az éjszakai világban kis Salamonnak hívnak.

Kis Salamon most furcsa ügy miatt került a rendőrségre: pornográf képek gyártásával és terjesztésével gyanúsítják, és amire esztendők óta nem volt példa, a pornográf képek terjesztése miatt szemérem elleni vétség címén le is tartóztatták. A rendőrség megtudta, hogy Budapesten az utóbbi időben rengeteg pornográf kép került forgalomba. Mint kitudódott, egy titokzatos fiatalember szokott felbukkanni kávéházakban, vendéglőkben, és nesztelenül odasurran olyan asztalokhoz, amelyeknél férfiak ülnek. – Szolgálhatok néhány érdekes képpel? – kérdezi.”