Bár valójában új topikot kellene nyitnom, Juszt: diktatúra van - címmel, de a meglévő juszttopikok közül talán ehhez illik leginkább a ma reggeli Napkelte interjú:

Műsorvezető: Juszt László ügyében sem az államtitok sértés bűntette, sem a szolgálati titok vétsége nem állapítható meg. Gondolom, ez ismerős. Ez egy július végi nyilatkozat. Ami viszont most érvényes, Györgyi Kálmán legfőbb ügyész a korábbi határozatokkal ellentétben elrendelte a nyomozás folytatását. Vajon miért?

Juszt László: Ugyanúgy ahogy ön, én is csak az újságokból tudom, mert a Napi Magyarország volt az, amelyik először fölhívott tegnapelőtt délután ezzel a hírrel. Természetes módon a Napi Magyarországnak vannak meg a legfon.. legfőbb információi kormányzati körökbe. Ez gondolom nem véletlen, similis simile gaudit, mondja a latin, ezért aztán ez teljesen jogos. Én határozatot azóta sem kaptam, tehát csak a lapokból tudom, mi van a határozatban. Elég furcsának tartom. Az én Vágó Pista barátom tegnap este ott volt nálunk és beszélgettünk és azt mondta, hogy ő nem szívesen lenne most Bócz úr helyében. És én egyetértek vele, mert Bócz urat és a legfőbb ügyész helyettesét a nagyfőnök, a legnagyobb ügyész, Györgyi úr, helyre tette. Ők valószínű hibáztak, ők valószínűleg nem értik eléggé jól a szakmájukat. Bócz úr jobban érti náluk. Csak erre tudok gondolni, mert azt én fel sem tételezem, hogy politikai nyomásra tette, amit tett, mert ha ezt tette volna, akkor az egész politika, az egész szakmai imázsát teszi tönkre és 40 év ügyészi munkáját tekintélyét vágja haza, és kockáztatja a testület tekintélyét is.

Műsorvezető: Feltételezem, ön is elgondolkozott azon, hogy hogyan történhet az, hogy ugyanazokat a törvényeket figyelembe véve, egy hónappal ezelőtt még felmentették, most pedig pár hét elteltével újra kezdődik az egész.

Juszt László: Egyetlen egy módon. A fiúk nem tudnak veszíteni. A fiúk nem tudnak veszíteni és ezért aztán a jogot is félredobva, erőszakosan, mint a tank, haladnak előre, csakhogy ezt már nem demokráciának hívják, hanem diktatúrának.

Műsorvezető: A fiúk mit szólnak ehhez a kijelentéséhez?

Juszt László: Engem az sose érdekelt.

Műsorvezető: Nem félt?

Juszt László: Miért kellene félnem? Miért kellene? Mit fognak tudni csinálni? Kerékbe törnek? Négyfelé vágnak? Hát, kérem szépen. Szabad a pálya. Megállítani úgy sem lehet őket, ez most már teljesen világos. Minden oldalon, minden területen mint a tank, mennek előre. Észérvek nem hatnak, Parlament nem működik igazából. Mit akarunk még? Nincs egy siker az elmúlt egy évben, amit elkönyvelhetnek és ráadásul még tőlem, egy senkiházi firkásztól is kapnak egy hatalmas pofont. Ez ilyen.

Műsorvezető: Mire számít?

Juszt László: Én?

Műsorvezető: Ühm.

Juszt László: Nézze. Én ezt most nem tudom megmondani. Egy hónappal ezelőtt azt mondtam, hogy működik a demokrácia és működik a jog. Ma egyáltalán nem vagyok meggyőződve erről. Egyáltalán nem vagyok meggyőződve erről, én akkor azt is megmondtam, hogy a besározás nyilvánvalóan megkezdődik. Ugye, jött első alkalommal az, hogy a Tonhauserrel és Szemjon Mogiljeviccsel meg akartuk ölni Pintér Sándort. Ez valami olyan agyrém, amit nem is tudtak még ők sem tovább fújni. Utána felkerültem a VIP listára. Érdemeimen kívül. De tegnap megkaptam végre a papírt a Postabanktól, ami kimondja, hogy semmiféle kedvezményes betét- és hitelkonstrukcióban nem vettem részt. Innentől kezdve persze nem értem az egész listát sem, illetve engedtessék meg nekem, hogy megkérdőjelezzem a listát.

Műsorvezető: Ön bepereli a Világgazdaságot.

Juszt László: Igen. Miért? Hát azért, mert egy olyan anyagot adott le, ami valótlan és ezzel a hírnevemet rontotta. Ön nem ezt tenné?

Műsorvezető: Hogyan tudták volna ellenőrizni?

Juszt László: Ez szakmai dolog. Ha nem tudom ellenőrizni, nem adom le.

Műsorvezető: Hát ön nem adta volna le?

Juszt László: Hát ha nem tudtam volna ellenőrizni, akkor nem. Megpróbálom ellenőrizni, mint ahogy minden esetben ezt tettem és ezt fogom tenni a jövőben is, ha már majd ezek a fiúk nem lesznek és én újra műsort fogok készíteni.

Műsorvezető: Ön elvesztette az állását is. Bevonták ugye az útlevelét annak idején. Úgy tudom, hogy ki is sorsolta a kollégái között a nyári nyaralását.

Juszt László: Igen, igen. A Slágerrádiós fiúktól kaptam. Ez nem jó, ez a fiúk most. Szóval a Slágerrádiós kollégáktól kaptam meglepetésként egy műsor után egy kétszemélyes utat Spanyolországba és ezt sorsoltam ki a kollégák között.

Műsorvezető: Örültek neki?

Juszt László: Igen. Jó játék volt.

Műsorvezető: Ön perli az MTV-t is. Igaz?

Juszt László: Igen.

Műsorvezető: Erkölcsi és anyagi kártérítést követel. Ez most hogy áll?

Juszt László: Nem tudom. Hát ez hosszú. A jog az mindig hosszan játszik mindenben és ez több év lesz nyilván. De hát előbb-utóbb csak-csak fizetni fognak.

Műsorvezető: Nem érzi úgy, hogy ez szélmalomharc?

Juszt László: Nézze. Én ebbe bele vagyok kényszerítve. Hát itt nem én diktálom most a lépéseket, én alkalmazkodom. Viszont azt senki ne várja tőlem, hogy ne vágjak vissza. Ez teljesen természetes. Egyébként meg dolgozom. Ugye most nagyon jól fog jönni ez az új könyvnek. Elkészültem a könyvvel, most tegnapelőtt, amikor megtudtam ezt a hírt, még hozzá írtam egy oldalt. Ez tíz napon belül utcán van. Elég szórakoztató olvasmány lesz és a fiúk megint idegeskedhetnek egy picit. Aztán kiadom Tonhauser könyvét, úgy hogy én elvagyok. Ők nem tudom, meddig lesznek el.

Műsorvezető: Köszönöm szépen.

Juszt László: Én is.