Három gyereket szültem, 84, 85 ill. 95-ben. A 80-as években még az orvos "vezényelt", gyerek szülés után el, majd felöltöztetve vissza. A fején kívül semmit sem láttam belőle. Vajúdás közben nem lehetett inni, pedig nagyon jólesett volna. Járkálni sem lehetett. A dokival meg voltam elégedve, nem is tudtam az eseményt másképp elképzelni.
95-ben ihattam, járkálhattam, sőt, ha kedvem lett volna a vajúdókádat is kipróbálhattam volna. Semmi vezénylés, a doki rugalmasan kezelte a dolgokat, azt mondta én vagyok az anyuka, én tudom mit érzek, ő ehhez alkalmazkodott. Kértem, hogy ne vágjon gátat, nem vágott. Apás szülés volt, a fiamat nem vitték el, 2 óra hosszat velünk lehetett.
A szülésznő kedves volt, és a másik ágyon fájdalmasan vajúdó anyukának sem mondták, hogy ne kiabáljon.
szvsz, természetes szülés volt.