Kedves mud!

Ha megfigyeled a hozzászólásaimat, észreveheted, ügyelek arra, hogy elkerüljem a demagógságot. Ezt arra értem, hogy MINDIG odírom, hogy "Személyes véleményem" vagy "Szerintem" vagy hasonlók. (Én az SZVSZ-t nem szeretem - inkább mindig kiírom, amit gondolok. Mi van, ha vki nem tudja, mi az az SZVSZ?) Erre mindig nagyon ügyeltem. És ha más is ügyel erre, akkor én is nagyon kíváncsi vagyok a véleményére bármivel kapcs.ban.
És ha neki nem teccik valami, ami nekem igen, akkor is max annyit teszek, hogy leírom az én véleményemet is az adottról, de nem az illetőt igyexem minősíteni. Összeveszni nem akarok veled, a Stones-topic szerzőjével, sőt, hálás is vagyok érte és mindig örömmel olvasom is az írásaidat. :)
De ha esetleg a London Town-ról írottamat kifogásoltad, hát megkérdezem: ismered a lemezt? Nekem megvan (ismeretlenül vettem), kb. kétszer hallgattam meg és azóta sem értem, egyáltalán komolyan gondolta-e ezt McCartney. De ez is szubjektív. Mindenesetre ezúton izgatottan várom azon Beatles-rajongók hozzászólását, akik ezt a lemezt Paul McCartney szólókarrierje jelentős darabjának ítélik vagy legalább csak gyakran hallgatják!

Szabolcsnak:

Az Official Bootleget ismered? Nemrég jelent csak meg újra, a 91-es unplugged anyagát tartalmazza. Én 91-ben láttam csak boltban, azóta nem és mostanában újra feltűnt. Szerencsére a B.Tóth régen leadta az egészet és felvettem.
De biztosan érdekes anyag lesz az az új. A RAM-ot pedig be fogom szerezni. A Cloud Nine-t én is imádom, igazi remekmű. De a Japán koncertje is nagyon bejön nekem. A Travelling Wilburysnél az az érdekes, hogy kiadtak egy 2. albumot is Vol.3. címmel.

Mindenkinek:

Nincsenek itt olyanok, akik annak idején - úgy '87 és '91 között - a HBBK (Halhatatlan Beatles Baráti Kör) tagjai voltak? Mert én tagja voltam. A klub legnagyobb vonzereje M.G. hatalmas Beatles-kalózfelvételgyűjteménye volt, amelyből minden esten bemutatott érdekes dolgokat. Szerintem ma is az országban neki lehet a legtöbb Beatles-bootlege. Már '89-ben vagy 20 kalózcédéje volt + többszáz kazi, LP...
A könyvüket, amely után a klub megalakult (Molnár Imre/Molnár Gábor: Halhatatlan Beatles) akkoriban ('86) ronggyá olvastam és 'istenítettem' (10-11 éves voltam). De ha ma belenézek, kritikusabb vagyok. Egyrészt ez a könyv nagyon-nagyon szubjektív a számokról (még nekem is, mud :) ) Ők tényleg általános tényként írnak le dolgokat a dalokról.

Pl.:
(Taxman) "A dallam, a produkció egyébként nem tartozik a Beatles legjava terméséhez."
(She Said She Said) "E nem különösebben megkapó dal John énekével hallható."
(I'm only sleeping) "Úgy énekli John e dalt, mintha valóban aludna, pedig csak kábítószer hatása alatt énekel."
(Long, Long, Long) "A semmiképpen sem jelentékeny szerzemény végén kimondottan értelmetlen és ízléstelen befejezés, öncélú zajongás hallható."
(Hey Bulldog) "A dal sodró lendülete segít elfogadtatni e nem különösebben színvonalas produkciót." stb stb. Általánosságban McCartney felé elfogultak, ritkán fikáznak Mc-számot. A kábítószeres kijelentés a Sleepingről pedig elképesztő. Méghogy belőve énekelt a stúdióban!

A másik gondom a könyvvel a számcímek fordításai. Nem fogom fel, hogy ha az egyik szerző, Molnár Imre, költő, angol műfordító és külön angol nyelvi lektor (Poprócsi Árpád) nézte át a művet, akkor hogyan csúszhattak be szarvashibák. Egy mesterművükkel zárom:
Can't buy me love=Nem VEHETSZ NEKEM szerelmet.