Lassan mi is, saját elhatározásból (mármint az ezt sürgető szükség okán) válunk földönkívülivé – de az beláthatóan, nem lehet az emberi faj jövőjének záloga. A lehetőségeink a képességeink (lehetséges tudásunk, mint faji specifikum) okán behatároltak.

Ámde ennek ténye nem zárja ki az embernél (nagyságrendekkel) intelligensebb faj(ok) létezését – amiből következően, e faj(ok) kirajzásának lehetőségét az univerzumban; feltételezve, hogy a megismerés, a miértek keresésének olthatatlan vágya, a bolygóközi létezésnek is előfeltétele.

De nincs szégyellnivalónk. Lehetőségeinkhez (falánkan ragadozó, mindent és azonnal akaró természetünkhöz) képest is, az emberi faj mégiscsak kimagaslik e folytonosan változó (ezért is törvényszerűen fejlődő) faunából – és ha ez vigasz, legalább nem hülyén, az okát sem ismerve halunk ki. Szerintem, ez pozitív.:-)