Velence  doge-i

 

Az Orseolok hatalma Velencében I. rész.

 

Szent Pietro Orseolo

 

 

IV. Pietro Candiano, az apagyilkos dósze zsarnoksága, megöletése és a velencei polgárháboru után uj korszak virradt  Velencére.

 

Oreolo Péter, ugyan csak 2 évet volt dóge, mégis az egyik legnagyobb hatásu doge volt. Nem mellesleg a Magyar király, szintén Péter dédapja.

 

Előéletéről annyit, előkelő családbol származott, 20 éves korában már a velencei flotta parancsnokaként sikeresen harcolt a dalmát kalózok ellen.

 

IV. Pietro Candiano dózsa rémulrama és a polgárháboru után választották meg doge-nak 976-ban.  

 

 

Dgeként irányitotta Velence ujjáépitését és helyreállitását. Megkezdte az alapjaiig leégett és lerombolt San Marco (akkoriban doge-I kápolna) ujjáépitését. A jelenlegi bazilika neki köszönhető. Kórházakat épített, gondoskodott az özvegyekről, árvákról.  Saját forrásból megkezdte a  Szent Márk-bazilika és a forradalom alatt elpusztult dózse-palota, valamint a város nagy részének rekonstrukcióját.

 

 

Két évvel később, 978. szeptember 1-jén, látszólag anélkül, hogy értesített volna bárkit, de még a feleségét és a gyermekeit sem, Guarin apáttal és három másik velenceivel (akik közül az egyik Szent Romuald volt) elhagyta Velencét, hogy csatlakozzon a bencés (ma ciszterci) apátsághoz. Saint-Michel-de-Cuxa (katalánul: Sant Miquel de Cuixà) a dél-franciaországi Prades-ben (katalánul: Prada) telepedett le.

 

Itt Orseolo Péter aszketikus életet élt, a legaljasabb feladatokat látta el. Az egyetlen kapcsolata Velencével az volt, hogy fiát Ottót (aki 1008-ban dózse lett) még oktatta.  

 

 

Néhány év elhagyta a kolostort is, hogy remete legyen a környező erdőben. Hét évig élt mint erdei remete, amíg meg nem halt. Holttestét a franciaországi Prades (katalánul: Prada) falusi templomban temették el.