AnnKa Creative Commons License 2020.11.24 0 0 17545

 

 

Török Sophie: Egy gondolat

 


A szellem megmozdult, kásás
falai közül felrezzent nyugalmából,
hol dermedt tétlenségben ült, vajúdva
köldökre szegezett szemekkel.
Most megmozdult, megrándultak
vas szemöldökei - és verset irt.

Már kész, itt van előtted, korrigálod.
Szomorú vers, méla színekkel,
analizis lelkedről, mely furcsa
és érthetetlen. Kint dohog a város,
szemben házat építenek, gerenda
zuhan, fűrész nyikorog, munkanélküliek
csoportosulnak a sarkon, ingyenebédet
oszt az iskola, az újruhás gesztenyefák
alatt újoncok éneklik duhaj fegyelemmel
az új párt harcragyújtó himnuszát.
Egy gondolat itt az asztalon
többet érne! egy igazi gondolat...
De gondoltál-e már újat s igazat?
Borongós vagy, s epefájós hangulattal
színezed hiányérzeted kínjait,
önkínzó mélaság! - szép, de ezt sem
te találtad ki! Minden volt már
egyszer, már mindent elvégeztek
előtted, - ó szellem! nézz hát
tükörbe! Kényes igénnyel utánafested
a napot, és bosszús haraggal
árnyékot dobsz az árnyékokra!

S ím, kész művedet
szemléled elégedetten.