Száraz Miklós György: Az ezüst macska

Selmecbányán játszódik a történet - és ez nekem elég volt, hogy kézbe vegyem -, egy mesebeli völgyben, az Újvárral, az Óvárral, a Kálvária heggyel, mind megjelent előttem olvasás közben, a kis kanyargós, zegzugos, titokzatos utcákkal és az Ezüst macska fogadóval, a mindennapi életek semmiségével.

A fogadóban megforduló emberek kivétel nélkül - a szó jó értelmében  - bolondok, habókosak, nevük is hűen tükrözi, Haramia Gáspár, Gladiólusz, Kon­tyos Erzsók, Jacobus Troll, Gumikutya ikrek, az egyik szereplő szerint ebben a városban mindenki bolond. Az hát. És ezek a bolondos emberek anekdotáznak, legendákat mesélnek, tiszta álomszerű az egész, kellemes hangulatokat rajzolnak, szépen formált régies szavakkal, ám ez sem tudta pótolni (számomra) a történet hiányát,  mert az viszont nem volt. És ettől olyan részegessé, parttalanná vált az egész, kicsit vártam is, hogy végére érjek.

Nem éreztem szerencsés első találkozásnak ezt a könyvet az írótól.