IMHO sokban igaza van Ex-Ganjamannak. Valahol egy kapcsolat igazi őszinteségét és intim, bensőséges mivoltát is jelenti az ilyesfajta nyíltság. Szerintem ez teljesen természetes dolog.
Bár régen ez a tiszteletlenség jele volt. Szóval a férfi megsértette ezzel a feleségét, mert valami olyasmit jelentett, hogy "nem tisztelte", amiért előtte mert.
Pl. az anyám eklatáns példája annak a generációnak, aki belehalna a szégyenbe, ha véletlenül durranta egyet a férje előtt, én viszont attól kapnék hülyét, ha az alant felsorolt chilisbab, bableves, főttojás, hagymás kaja stb. után napjában 25x ki kéne mennem a klotyóba, vagy lustaságból nem mennék, és szélgörcsök gyötörnének.
"- Mi a baja bácsikám, Vánnyadt Vánnyatovics Vinyov?
- Bántanak a szelek, a bús, őszi szelek!" (from Vánnyadt bácsi - Alfonso)

A sztorink (a férjemmel) egyébként nagyon édi volt: szóval tudnotok kell, hogy nekem -legalább ebben a tekintetben- a férjem volt az első. Méghozzá még jóval esküvő előtt. Szóval... már alig vártam, hogy egyszer végre ő elsőként, hogy aztán majd én nagyvonalúan felajánlhassam, hogy "hát persze, persze, ez természetes dolog". Erre fel kiderült, hogy ő is arra várt, hátha én először, és akkor majd ő is mer. Nem azért mondom, de tök édik voltunk. Aztán jól kiszúrtam mindkettőnkkel... chilis-bab, jó nagy adag, történjék bármi. Történt! Megtörtént! :-)