most személyeskedni fogok. Te annyira el vagy telve magaddal meg a kutyáddal, hogy nem érted, miről van itt szó. Ezért konkrétan felteszem a következő kérdéseket csak neked, kérlek, válaszold meg őket. (Akár csak annyival is, hogy "Nem tudom".)

1. Hogyan lehetne elérni azt, hogy az Újlipótvárosban ne legyen a járdán kétméterenként kutyaszar vagy kutyapisi, ne legyen az utcán olyan bűz, mint egy emésztőgödörben?
2. Hogyan lehetne elérni azt, hogy amikor az ember néhány éves gyerekével sétál az utcán, ne kelljen állandóan körbepillantani, hogy honnan tűnik fel egy harci kutya?
Kíváncsian várom konstruktív és konkrét válaszaidat. És előre kérlek, hogy ne mellébeszélj, ne a kutyások sérelmeit hozd fel, meg azt, hogy az emberek is szarnak, hanem a kérdésekre válaszolj.

kaesvi,

ne haragudj, de az nem elég, ha a szart összeszeded a kutyád után. A pisi akkor is ottmarad a házfalon meg a kocsikon. Csak a kutyamentes övezet a megoldás.

Amúgy megjegyzem, hogy szeretem azokat a kutyákat, akik tényleg társai vagy segítői az embernek (a harciak nem ilyenek). Nekem is volt kutyám, amíg családi házban éltem. (Soha nem szart vagy hugyozott a járdára, nem is volt rá lehetősége, mert nem vittem oda.) Ha megint olyan helyen fogok élni, megint lesz kutyám. Bár a gyerekeimet azért remélem, jobban fogom szeretni, mint őt.