Nemrégiben felpanaszoltam, hogy rendezvényhiányom van. Ezt enyhítendő, ellátogattam a budaörsi zsibvásárra. Igaz, voltam olyan előrelátó, hogy előtte megnéztem, nyitva lesz-e? Örömmel állapítottam meg, hogy igen!

Szerencsém volt, mert bár eleinte elég hűvös volt, később szépen kisütött a nap.

Amit először megláttam, az egy zöldséget áruló sátor volt. Némi nosztalgiával emlékeztem vissza, hogy a mikor itt utoljára itt jártam, nagy szemű, finom epret vettem. Most meg szintén elég nagy szemű és finom pucolt diót.

Ahogy vártam, sokan jártak arra, de a legtöbbjük csak nézelődött, és bőven volt mit! Az egyik beszélgetés során hallottam is, hogy az árusok megemlítik, hogy valamivel karácsony előtt elég sok ember rájön, hogy még nem vett semmit, ilyenkor indul a roham.

Képtelenség mindazt felsorolni, amit árultak, meg sem próbálom.  Ahogy minden bolhapiacon, itt is rengeteg használt ruha volt, egyiket sem szívesen vettem volna kézbe, Porcelán nippek, tökéletes giccskollekció, legalábbis a többségük.

Viszont egy helyen Star Wars holmikat kínáltak eladásra, plakátokat, posztereket, minden részéről kapható volt néhány. Amit érdekesnek találtam, hogy az első (a későbbi negyedik) részből rajzolt képregény is ott volt, de nem ám az eredeti, hanem egy A4 papír nagyságú változata. Az árát meg sem mertem kérdezni, de amúgy sem vettem volna meg.

Rendes piachoz illően itt is volt lángos, no meg kávé. A hely kutyabarát, és amíg a gazdi sorban állt, egy aprócska eb roppant élethűen utánozta a nyikorgó ajtót, ezzel közderültséget okozva.

Három olyan tárgy volt, ami fölkeltette az érdeklődésemet. Ebből az egyik egy bronzból készült, oroszlánfejes kopogtató, nagyon megtetszett, de ugyan mihez kezdjek vele? Ugyanott jó néhány sárgaréz tál, egész jók, csak nagyon rájuk fért volna egy kis Szidol. Rézmozsár is, de az nekem is van!

A másik pedig az ágymelegítő volt, méghozzá kettő, sárgarézből, jó hosszú nyéllel. Eszembe jutott egy film, amit nagyon rég láttam, a Fogadó az örök Világossághoz, abban szinte főszerepet játszott egy ilyen. Azt hiszem, ebben a hotelben nem szívesen szálltam volna meg!

Noná, hogy rengeteg könyv is volt, de egyik sem érdekelt különösebben.

A harmadik egy hárompolcos valami, aminek az eredeti rendeltetésér nem tudtam rájönni, de tetszett!

Csöndes mosollyal vettem észre, hogy tényleg hiányérzetem lehetet, mert három órát utaztam oda-vissza, azért hogy másfél órát nézelődhessek. Megérte!