A "tételszerűen bizonyított" kifejezést kicsit a lennoniádákra hajazó iróniának szántam. Ezzel együtt ez a könyv már nem pletykaként kezeli, hanem tényként ezt a dolgot, a Bowie-ügyet pl. az érintett mesélte a szerzőnek.

Nekem különben a nyelvezete tetszett a legjobban, tökéletesen hozza a korai Beatlesre és Lennonra jellemző flegma lazaságot. "Harmincvalahány" dal van a lemezen, és a felvételek "huszonvalahanyadikáig" tartottak. Simán utánanézhetne, de minek, nem ez a lényeg. Persze pár apró baki és ellentmondás is van benne, ám ezeket csak a vájtfülűek és -szeműek veszik észre, nonfictionnél amúgy is elkerülhetetlen, hogy ne csússzon be itt-ott egy-egy lapszus. Tényleg nagyon eleven szöveg, én is szkeptikus voltam, de engem megvett.