"Köszi a kioktatást...."

 

A fene érti ezt. Pont most nem oktattam kifele.

Mindig az a vád szokott érni, állandóan túlontúl belemegyek az elméleti részletekbe. Most az egyszer nem tettem meg - pont azért, mert tényleg bonyolult leírni egy az apertúra témát. Ehelyett ajánlottam egy olyan gondolatkísérletet, amihez hasonlókat te magad rendszeresen leírsz ide. Erre meg megsértődsz.

 

Igen, valóban az van, hogy én értem ennek a mögöttes elméletét, egyrészt, mert tanultam egy csomó mindent, ami miatt egyáltalán van esélyem megérteni, másrészt meg ezzel az alaptudással felvértezve beleöltem egy igen csomó időt, hogy megértsem ezt a területet: olvastam, számoltam, gondolkodtam, programoztam, kísérleteztem.

Ezekre alapozva mondok optikai témában magabiztosan dolgokat - amit te nyugodtan nevezhetsz nagyképűségnek.

 

Ezzel szemben te megspóroltad magadnak az energiát, hogy megértsd az optika mélyebb összefüggéseit. Ez teljesen rendben van, a legtöbb ember ezt teszi, és jó eséllyel sokkal értelmesebb dologra fordítottad ezt az idődet mint én.

Viszont ennek ellenére  ugyanolyan magabiztossággal nyilatkoztatsz ki dolgokat - és a dolgok természete folytán tipikusan durván melléfogsz. Sajnos ilyenkor megtörténik, hogy én, vagy más kijavít, kioktat. Ezen igazán kár megsértődni.

 

Mindenesetre - ellentétben veled - én nem minősítem ezeket a megnyilatkozásaidat, és különösen nem a mögöttük levő embert.

És tudod miért nem?

Azért, mert - így ismeretlenül - egy jószívű, másoknak segíteni akaró ember képe él rólad bennem, ezt pedig nagy értéknek tartom.

 

Te meg valamiért nem ezt gondolod rólam. Nem örülök neki, de elfogadom. Nagy a világ, elférünk benne.