Komáromi János


Csend
 

milyen csodálatos a csend
behunyom fáradt szemem
lassan fölolvadok az időben
s lebegek magam felett

köröttem semmi
mindenütt csak Én
nyugodtan lebegek
az idő tengelyén

nincs korlát
nincs kapaszkodó
védőhálót csak
agyamban szövök

hálóm magam fölém terítem
ne vigyen túl messze a gondolat
nem hagyhatom örökre
magukra a gondokat