Komáromi János


Egyedül 


        Süketen hullnak a szavak
        a magányos csendben.
        Vakon bámulnak a szemek,
        hiába kutatnak a fényes sötétben.

        Bizonytalan kereső kezek
        érintésre várnak.
        A magány szomorú
        színt ad a szobának.

        Egyedül vagy
        és nincs reményed.
        Ha egyedül vagy
        nincs is mit remélned.
        Egyedül vagy
        és körül ölel a homály.
        Ha egyedül vagy
        egyetlen társad a magány.

        Egyedül vagy,
        de őrizd a lángot.
        Ha egyedül vagy
        a lelked gyújt csak lángot.
        Egyedül vagy,
        de vagy még a világon.

        Ha egyedül vagy
        Te vagy minden a világon.