AnnKa
2020.11.18
|
|
0 0
17520
|
Arany-Tóth Katalin
SORSOMNAK KÜLDETÉSE
Túlélésem óráiban csendben eltűnődve megszűnik a világ minden rezzenése.
Múltamnak hintajában álmokkal repülve kínoz a magány rám roskadó terhe.
Ó, ha egyszer kiálthatnék! - kinek eszét vette a a világ tébolyító lüktetése...
Ó, ha egyet kiálthatnék! - talán elcsendesülne bennem is a csodák hazug ígérete...
De nem épp e szenvedés sorsomnak küldetése?! E földi lét parány szigetén élve
méltóságos alázatban, sírva ünnepelve mondok most imát minden szép emlékre.
*
aranykati.blogspot com
A lélek magányossága (2005) |
|