AnnKa Creative Commons License 2020.11.18 0 0 17520

 

Arany-Tóth Katalin

 


SORSOMNAK KÜLDETÉSE

 


Túlélésem óráiban
csendben eltűnődve
megszűnik a világ
minden rezzenése.

Múltamnak hintajában
álmokkal repülve
kínoz a magány
rám roskadó terhe.

Ó, ha egyszer kiálthatnék!
- kinek eszét vette a
a világ tébolyító
lüktetése...

Ó, ha egyet kiálthatnék!
- talán elcsendesülne
bennem is a csodák
hazug ígérete...

De nem épp e szenvedés
sorsomnak küldetése?!
E földi lét parány
szigetén élve

méltóságos alázatban,
sírva ünnepelve
mondok most imát
minden szép emlékre.

*

aranykati.blogspot com

A lélek magányossága (2005)