Tropea Creative Commons License 2020.11.17 0 0 29319

Két győzelem, három döntetlen világverő csapatok ellen. Az olasz sajtó úgy ünnepelte a lengyelek elleni győzelmet, mintha vb-t nyertek volna az azúrkékek. Ehhez képest Berrardi 83. percben (10 ember ellen) szerzett góljáig nem sikerült egy ziccert sem kialakítani. Az pozítívum viszont, hogy kivételesen az ellenfélnek sem volt helyzete. Az a baj az olasz középpályásokkal, hogy olyan mértékben veszélytelenek a kapura, hogy még veszélyes akciók előkészítésében sem vesznek részt. Remekül uralják a középső sávot, magabiztos rutinpasszokkal járatják a labdát, de viszonylag lassúak, keveset futnak, nem változtatják a helyüket, így nem igazán tudnak támadást szervezni. Az egyetlen kivétel Barella, aki nagyon sokat mozog, robbanékony, jó a taktikai érzéke, kapura sem veszélytelen, viszont éppen az a technikai képzettség hiányzik belőle, amely a két lassú játékszervezőben megvan. Ez az olasz középpálya tehát jó a labdatartási fölény kivívására, de többre sem. Nem lenne amúgy baj, ha elöl 3 világklasszis játszana, akik a helyzetek kidolgozásáért és értékesítéséért felelnének. A csatársorban viszont egyetlen klasszis sincs, így marad a meddő mezőnyfölény és az izzadságszagú eredmények.

 

Majd akkor lehet lelkesedni, ha az olaszok legalább a lengyeleket olyan könnyedén verik el, mint ma a spanyolok a németeket. Ahhoz persze támadásépítésben jártas labdarúgók is kellenek.