Nem okvetlen kell.

Ha immerzióval vizsgálod, akkor nem árt, de egy hét után már lesz annyira stabil hogy óvatosan le lehet törölgetni keretezés nélkül is.

A PVA-s lefedők széle megszilárdul és lezárja a lemezt, de belül általában folyékonyak vagy gélesek maradnak. Hosszabb idő után rendszerint a szilárd rétegen keresztül lassan kipárolog a víz és alámegy a levegő. Azoknál kevésbé, amelyekben sok a glicerin vagy tejsav. Ezek lágyítóként viselkednek.

Mekkora a törésmutatója te lefedődnek?

Légszárazon 1,52-1,53 receptúrától függően.

Én a PVA-G-t használom, ez PVA(+víz)-ből, glicerinből és telített bóraxoldatból áll.

Igen, a bórax nagyon fontos. Keresztköti a PVA-t és a glicerinnel is komplexet képez. A glicerin ahhoz kell, hogy ne álljon szilárd géllé össze.

Érdekes, hogy bár a PVA-G a legjobb PVA-s lefedő szerintem, a szakirodalom nemigen ismeri. Inkább a tejsavas variánsokat nyomatják.

Amit tapasztaltam, hogy a safraninnal festett pollenkészítményeim kifakultak - vagy megváltozott az ízlésem és már az erősebben festett készítményeket szeretem.

Igen, ez általában minden vizes lefedőnél gond, a színezékek vízoldhatók és a glicerin egy oldószer.  Van olyan összetételű, egyébként remek lefedőm, amelyikben először kimegy a festék részben, de ahogy a víz párolog szépen visszavándorol a metszetbe. Sajnos az a lefedő vízszívó és emiatt csak állandó páratartalomnál tartós, nedves időben megfolyik.

Ezeket nagyon tartós készítményeknek mondják, és nem látok okot, hogy a PVA-G kevésbé legyen tartós.

A tartósság összetett fogalom. Maga a lefedő tartós és nem változik meg benne az anyag, de ha pl. lepattan a lemezről vagy repedezik, akkor hiába tartós kémiailag, a preparátum mégsem az. A glicerin végig folyékony marad és ha a glicerin-zselatin tartósan kocsonyás, akkor keretezve nem fog lejönni a lemezről. A feszültségeket fel tudja venni deformációval, mert nem teljesen szilárd. Ez egyébként a legnehezebb része a lefedők készítésének, nem a kémiai kompatibilitás.

A kanadabalzsam például bizonyos mértékben folyik még látszólag szilárd formában is. Ebből a szempontból a VTMS ideális. Ha összetöröm darabokra, magától összefolyik pár nap alatt, mert valójában nem szilárd, hanem extrém nagy viszkozitású folyadék szobahőn.

A vizes alapú lefedőknél van egy másik probléma: a légnedvesség. Kanadabazsamnál a környezet ilyen szempontból irreleváns, mert nem szoktunk toluol- vagy xilolgőzzel telített helyeken élni (mivel már nem élnénk akkor). De vízgőz mindig van és állandóan változik a mennyisége. Lehet egy lefedő remek adott légnedvesség mellett, de pl. 100% páratartalomnál nem fog beszáradni vagy újra felázik a kész preparátum. Ha meg nagyon száraz a levegő, akkor több víz párolog belőle ki, mint szokásos és repedezik.

Még valami. Zoológusok az olyan lefedőket szeretik, amelyeket újra fel lehet könnyen oldani, ha esetleg áttisztítanák az állatot vagy jobban szemügyre vennék olyan irányból, amelyből tárgylemezen nem lehet. A PVA-s lefedőket újra feloldani különösen nehéz szokott lenni, a PVA magas hőmérsékleten oldódik csak fel. Ettől még jók, ne érts félre.