Big4 Kérdések és kétségek topicja ébresztette fel bennem a vágyat, hogy írjak a hitről.
Tehát: a hit megértéséhez nélkülözhetetlen néhány alapfogalom megértése.
1. Az ember spirituális lény. Ez azt jelenti, hogy belső énje mindig inkább a nem látható, nem fizikai felé törekszik, ellentétben külső énjével, mely csak a fizikai érzékszervekkel érzékelhető valóságot látja.
2. A belső én spirituális vágya óhatatlanul felveti a kérdést a külső én számára: talán létezik olyan világ, amely fizikai érzékszervek számára nem látható, mégis éppoly valóságos?
3. A válaszok mindig a külső éntől származnak, de a HELYES válaszokat mindig a belső éntől tanulja meg.
4. Tehát léteznek IGAZ és HAMIS állítások a spirituális világgal kapcsolatban. Fontos tisztázni azt is, hogy ugyanazt a valóságot másként érzékeljük külöböző helyzetekben, különböző érzékszervekkel, különböző nézőpontokból.

Jöjjön tehát a HIT. A hit valójában a belső én érzékelése nyomán létrejött reakció a külső énben. A belső én érzékeli a spirituális valóságot, ezt megpróbálja a külső én számára közvetíteni, amely vagy figyelmen kívűl hagyja ezt vagy pedig megpróbálja értelmezni. Mivel a külső én számára ezek a dolgok láthatatlanok, érzékelhetetlenek, ezért velük kapcsolatba kerülni csak úgy tud, ha a hiten keresztül kapcsolatba kerül a belső énnel. A hit itt egy csatornát képez, amikor is a külső én megnyitja magát a spritualitás számára. A hit csatornáján keresztül pedig képes a nem fizikai világ energiája behatolni a fizikai valóságba.
A hit által tehát a külső én bizalommal fordul a belső én felé, ELFOGADJA annak felsőbbrendűségét. Ez nem jelent feltétlen TELJES elfogadást, a külső én mindig csak bizonyos adagokban képes elfogadni a spirituális információt, energiát, tehát fejlődésre van szüksége.
A HIT mértéke tehát a belső és külső én közötti bizalom mértéke. Mindannyiunkban megvan ez a fajta hit bizonyos mértéke. Sokunkban azonban a spiritualitás energiaszintje messze a fizikai anyag megnyilvánulása alatt van az ébren töltött időnk nagy részében. Gyakran a spirituális energia csak álomban képes mozogni, amikor a külső én alszik.
Tehát a hit, amiről most beszélek, nem a bizonytalanban, valamiféle vallásos képzelgésben való vakhit, hanem az ember természetes csatornája a fizikai és a szellemi világ között. Természetesen szükséges a fizikai agy által indukált érzések és gondolatok bizonyos mederbe terelése. Ezt azonban nem sajátíthatja ki egyetlen vallás, egyetlen felekezet, egyetlen közösség sem. A helyes út megtalálása csak RÁD vár.