A valószínűleg első hazai példányokat (Lysurus cruciatus), a Hortobágyon találták 2014-ben. A lelőhelyek Borzas és Máta, klasszikus tiszántúli (lábasjószággal legeltetett!) szolonyec-gyepek (Studia bot. hung. 50(2), pp. 347-356, 2019) A mostani lelőhely, CsCs-BKk megye határán lévő területek a Tisza-völgyben nagyon hasonló jellegű legelők.

Megjegyzendő, hogy Bulgáriában (2013) is hasonló legelőkön találták. Tehát nagyon érdemes lenne a klasszikus Artemisio-Festucetum (ürmös-sovány csenkeszes) pusztákat végig járni; persze a fajt nyilván megtalálhatjuk valójában más, de egyes részleteiben hasonló jellegű (még feltehetően mikro-élőhelyeken) is, akár a dunántúli Mezőföld szolonyeces legelőin, ... is. Természetesen jó lenne tudni azt is, hogy a Börzsönyben milyen terepen találták meg. Az biztos, hogy élőhelyei tág határok között mozoghatnak (terjedésének kedvezhet a legeltetés (trágya, sok légy, bogár/, állatok, takarmány szállítása, stb.) hiszen a '60-as évektől napjainkig (földrajzilag)  durván kilépett eredendő előfordulási területeiről és mind az öt kontinensen (Európában a 20.sz. eleje óta) jelen van.